Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontatás folklór vonatkozásai

akarták távolítani a holttestet is, a sírásók azonban egymás után szörnyet haltak. A jezsuiták szorgalmazták szenttéavatását, mely 1729-ben történt meg. Szentségének döntő bizonyítékát tetemének feltárásakor épen talált nyelve és ennek eleven piros szinüre válása szolgáltatta, melyet gyakran ábrázolnak is. Megjelenítése az esetek többségében papi ruhában, vállán hermelinpalásttal, fején birátum517 mai, karján feszülettel történik. Nagyobb folyómenti városainkban pl. Szolnokon, nem ritka a vé,518 doszent gondozott szobra. Kisorosziban májusban körmenettel ünnepelték. Szentendre szigeti adatközlőim felemlegették a hajósok, malmosok, vontatók májusi szentendrei vigadozásait. Este összegyűltek a Pap-szigetnél, s vizre égő szalmakoszorukat raktak, leeveztek az alsó forgóig és ott ökröt sütöttek. Muhi János a Duna alsó folyásáról ad hirt a védőszent ünnepéről: "A bezdáni hajósok minden évben nagy ünnepélyességgel ülik meg védőszentjüket. Nepomuki Szent János ünnepét. Május 16-án kisereglenek a vizre, gyertyákat gyújtanak, tűzijátékot rendeznek és díszes koszorút dobnak a vizbe, hogy a nagy Szent, aki ismeri minden viziember lelkét, kegyesen őrködjék a végtelen vizek utasainak 519 élete felett. " A hajósok és a vontatók munkájában az egyik legfontosabb pillanat az indulás volt, melyet hosszas készülődés előzött meg. A babonák, szokások is elsősorban az induláshoz kapcsolódtak. Pénteken nem szivesen indultak útnak. Tudta ezt a jó gazda, s nem is indította őket. Ha azonban hosszabb útra mentek, vagy sok fuvar volt, legyőzték a babonát és pénteken is elindultak. A hajóvontatással foglalkozók mindennapi életükben, köznapjaik teendőiben nem különböztek lényegesen a paraszti társadalom többi tagjától. E téren is talán csak a komáromi szekeresgazdák élete mu