Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

A hajóvontatás folklór vonatkozásai

"Vontatónak szépen szól az ostora. . . " - kezdődött az egyik. A felidézett másik kezdő sor azonban igen értékes számunkra, mert mint mondotta: "Amikor meg azt énekelték, hogy: "Hajló, hajló a Duna partján. . . " 505 erre a vontatók ügyeltek, jelt adtak azzal, hogy mit kell csinálni." Ugyancsak a munkavégzéssel kapcsolatos egy másik töredék is, a szolnoki hajósok dalkincséből: "A krancmajszter az elején vizet mér, Két szál kötél a zátonyon nem elég. " A szöveg jelentése világos előttünk: a vontatókötél hosszabbra 505 /a engedését fejezi ki. ' Végezetül a dalkinccsel kapcsolatban arra kell felhivnunk a figyelmet, hogy a ráérősebb hajósok, hajóslegények, kormányosok, a haladás időtartama alatt is, de különösen a pihenők alkalmával, vagy még inkább a fuvarok befejeztével gyakran féktelen mulatozásba kezdtek - az esetek többségében egy-egy hires-hirhedt hajós kocsmában - sorra énekelték vidám, tréfás szövegű dalaikat, melyek természetesen nem voltak ismeretlenek a vontatók számára 506 s em. A komáromi szekeresgazdákról ugy tudjuk, hogy nemcsak egy tömbben laktak, együttműködve végezték munkájukat, de még a vigalom óráit is együtt töltötték. "Külön vendéglőjük volt, ahol otthon érezték magukat. Ugyanitt rendezték meg időnként mulatságaikat is, melyeken valamennyien részt vettek. Fesztelen mulatozásban fújták reggelig a nótát, és járták a hires megyercsiutcait. Igy nevezték azt a verbunkosszerü dallamot, melyet sehol másutt nem hallottam. Véleményem szerint eredeti komáromi dallam. Már