Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

Legnagyobb folyónk: a Duna más szakaszairól is állnak rendelkezésünkre leírások. A Szentendre szigeti vontatók, amikor a váci Duna-ágban haladtak, a vontatás a szigetről történt. Kisoroszi felett a sziget csúcsában elhangzott a kiáltás: "Atvágtatás! — Vágassák át!" Ez ugy történt, hogy a vontatók kiáltásokkal, ostorcsapásokkal gyorsabb haladásra ösztökélték a lovakat, s ezáltal a hajó felgyorsult. Majd hirtelen eloldották a vonást, s a hajót evedzőkkel segitették tovább, közben a kormányos a hajót a visegrádi part felé irányította. Magas vízállásnál a lovakat a kisoroszi révhez vezették, s ott kompon vitték át a visegrádi partra. Alacsonyabb vízállásnál, főleg régebben, átúsztatták az állatokat. A hajósok a vontatókötelet ladikkal az uj partra vitték, ahol a vontatók megint ráfogtak a hajóra és haladtak tovább. A komáromi szekeresgazdák vontatási szakaszán "a vontatóut a Dunán hol egyik, hol a másik parton vezetett. Az egyik partról a másikra való átváltást átvádolás -nak vagy átverés -nek nevezték. Az átvádolás vagy átverés bonyolult, nehéz müvelet volt, melyben a hajósoknak, a vontatógazdáknak, a hajtóknak és az állatoknak pontosan együtt kellett dolgozniuk. Az átvádolásnál a hajót — a vontatás állandó fokozása mellett — a lehető legnagyobb sebességgel lendületbe hozták. Ennek elérése után a lovakat hirtelen leállították és a vezérfa kihúzásával szabaddá tették a hajót, melyet a lendület kihasználásával átirányított a kormányos a túlsó partra. A hajósok bevonták a vontatókötelet a hajóra, majd partközeibe érve horgonyt vetettek. Ezután a hajtókát és a lovakat dereglyén vagy nyáron néha úsztatva átvitték a túlsó partra. A hajóról a partra juttatták a vontatókötelet, befogtak, majd a horgonyt felszedve, újból 443 megindult a vontatás. " 236