Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)
A folyami szállitás, a közlekedés helye és szerepe Magyarországon
hajózható folyók s tavak, kereskedelmi utvonalak: — országos felü9 gyeiét alá kell adatni. " Hazai szállitás és közlekedéskulturánk kutatásakor fel kell hivnunk a figyelmet arra a tényre, hogy a XIX. század fejlesztési törekvéseiben a század második felétől kezdődően a korszak felfogásának és adottságainak megfelelően az egyes elképzelések a közlekedés és szállitás legfontosabb ágazatának a vasutat tekintették, s az ut- és folyamhálózatot csak, mint a vasúti hálózat kiegészítését tartották szükségesnek. Gróf Széchenyi István a közlekedés és szállitás egészében a legfontosabb helyet a vaspályáknak adta, majd ezt követték a csatornák és folyók, s csak legvégül a kőutak. Ezen elv kialakulását erősen befolyásolta az a tény, hogy az Alföldön — ahol leginkább hiányoztak az utak — , a kőanyagok magas szállítási költsége miatt: ". . . az útépítés a vasútépítés költségével lett volna egyenlő, viszont az áruk vasúti költsége az akkori közúti szállítási költségeknek csak a 1/2 - l/6-át tette. Igy tehát a gazdasági megfontolások a vasutak létesítését tették indokolttá. " ^ A hazai vasúti tervezetek legkorábbi változata, Bognár József vasúti programja 1838-ból 8 fővonalat vázol fel, melyből egy jelenlegi határainkon túlra esett és négy szelte át az Alföldet: Pest-Szolnok-Kolozsvár, Szolnok-Debrecen-Nagyvárad, Pest-Kecskemét-Szeged-Szabadka- Zomb or-Temesvár, Pest-Jászság-Debrecen-Tokaj-Szatmárnémeti-Máramarossziget (sószállitás) utvonalakon, mely arány jól mutatja, hogy az Alföld közlekedési és kereskedelmi szállítási hálózatba való kapcsolása kiemelkedő helyet foglalt 11 el a tervezetben. A tervezetek azonban lassan, vontatottan valósulnak meg. A magyar vasútépítés fellendülésének első évei 1867-1874 közé esnek, melyet kis szünet követett, majd 1882-1899 között a nagy vasutépi-