Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

szont már két kocsisra volt szükség. A napi munkabeosztásuk az étkezésekhez igazodóan az alábbi volt: "Még alig világosodott, hajnalban, 3-4 óra tájban keltek. Az abrakos megabrakolta a lovakat és mihelyst megvirradt, indultak. 7-8 óra tájban megálltak frustokoni, de sokszor előfordult,- különösen, ha sietni kellett, hogy vontatás közben a ló mellett ettek. . . . Délre hajókon, a csárdában, tetejetlen hajókon a gulibában főztek a hajósokkal együtt, de 426 külön koszton voltak. " Ezen beosztásuk időmegtakaritást különösen abban jelentett, hogy mire elérkezett az étkezés ideje, az abrakos már megfőzte az ebédet vagy vacsorát és a kocsisnak nem kellett a főzéssel külön időt töltenie. Az idősebbek munkaerejét pedig oly módon kímélte, hogy a könnyebb munkát rótta rájuk, a többiek számára, a napi munkában elfáradt, törődött vontatók, kocsisok számára pedig legalább néhány éjszakai órára biztosította a pihenést. A deszkiek "... a vontatólovakat az első világháború előtt un. zablóból etették. A zabló tulajdonképpen négy vaskaróra, az un, zablókaróra négy sarkánál fogva kifeszített kendervászon amibe a lovaknak szánt abrakot, takarmányt tették. A zablót a kocsisok vitték magukkal, de a zablókarókat a hajósok adták ki a hajóról, a viceszentesből. A karókat a porőnek (pöröly) nevezett nagy vaskalapáccsal verték le, ami szintén a fahajó fölszereléséhez tartozott. Egy zablóból általában 8 ló evett: 3-3 a hosszabbik oldalán, egy-egy a két végén. Ha több lóval vontattak, a zablókat egymás mellé helyezték el. A mult századi deszki vontatók még zabbal abrakolták a lovakat. A fahajóknak volt egy zabhambár nevü részük (a vizhányónál), ahol a vontatólovak eleségét tartották. A ma élő vontatók már inkább kukoricával abrakolták, azt tartják, a kukorica adta az erőt a lovaknak. Egy lóra egyszerre öt összemarok kukoricát számoltak. Az a vélemény,