Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás állati erővel

Mint arra már utaltunk történelmünknek a jobbágyfelszabadítást megelőző korszakában a robotszolgáltatások között a lóval ill. lovakkal történő hajóvontatás is szerepelt ill. szerepelhetett. E szolgáltatások tágabb szervezeti kereteit a feudális rend határozta meg, szűkebb értelemben vett munkaszervezeti megoldásai évszázados vontatási gyakorlat során alakultak ki, s vezettek a XVIII-XIX. századi kiérlelt formákhoz. Az állati erővel végzett hajóvontatás, mint a kényszermunka egy formája, a török megszállás alatt természetesen tovább élt. A megszállt területek lakossága ilyen vonatkozásban a török közjogi intézkedéseiknek volt kiszolgáltatva. Adataink vannak arra, hogy a török megszállók Mohács lovasgazdáit külön a hajóvontatás ellátásá417 ra szervezték önálló egységbe. E téren a teherviselés azonban összehasonlíthatatlanul enyhébb volt, mint a rabszolgamunka szintjén kikényszeritett emberi erővel végzett hajóhuzás. A szűkebb értelemben vett munkaszervezeti formák az állati erővel végzett vontatás gyakorlata által meghatározottak voltak, természetesen alárendelve a megszálló török hatalom túlzott és antihumánus követelményeinek. A későbbi századok kereskedelmi fahajózása a nagyobb folyók mentén továbbra is komoly munkalehetőséget biztosított a lakosságnak. Igy volt ez Tolna megyében is, ahol "... a török utáni időkben a dunai közlekedésben, a hajók vontatásában és a hajók kiszolgálásában elsősorban a partmenti mezővárosok lovasgazdái és szegénysége vett részt; Dunaföldváron, Tolnán, Bátán és Mohácson. Ezeken kivül sok madocsai, gerjeni és faddi jobbágy járt lovaival hajót • ,,418 vonni. A nagyobb hajók vontatásához természetesen sok lóra volt szükség, ezért a vállalkozók bérbe vagy kölcsönbe is vettek lovakat.