Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

horgonyoztak le, hanem gyorsan igyekeztek ki és be, s mihelyt a dereglyébe értek, azonnal vágózni kezdtek a vágó ev edd zőkkel egyik oldalon is ketten és a másikon is ketten. Amikor túljutottak a vontatásra alkalmatlan partszakaszon, a ladikkal ismét partra eveztek, folytatták a vontatást, a sticás pedig beevezett a ladikkal a dereg. é 411/d lyere. A foktői kishajőzás társulási és munkaszervezeti szempontból bizonyos eltéréseket mutat. Kuczy Károly helyi kutatásaiból egy vállalkozás részletes leirásából kaphatunk képet a dereglyézés virágzó korszakából. "Az egyik legidősebb dereglyés id, Sződi Lajos volt, aki 1933-ban kezdett dereglyézni, s megszakítás nélkül járta a vizet. Öten társultak: Kapitány István, Kovács József, Pénzes Lajos, Sipos János. Nem járt mind a dereglyével, mivel un. süket társak voltak, akik maguk helyett embert állítottak. A szerződést és a munkavégzést jól tükrözi a kereset megosztása. Alapvető elvként a felezés érvényesült. A kereset 50 %-a az edényé (dereglyerész), 50 %-a az emberé (banda része). A banda részén Balogh János, Győrök János, Jakus István, Kovács Ferenc, Tóth István osztozott, akik még viszonylag állandó partiban dolgoztak. Tehát lényegében a félkereseten öten osztoztak. A másik félkereseten viszont ugy, hogy előbb kivették a kormányos részt, ami egy-egy ember részével azonos volt, s mivel Sződi Lajos végezte ezt a munkát, őt illette meg. Az összekeresetből megmaradt 40 %>, amiből fizették a forgalmi adót és a községi adót. Megmaradt tehát az öt tulajdonosnak egyenlő elosztásra mintegy 30 %. Ha azonban nem egyenlő volt a részük (joguk), akkor az elosztás arányát ez szabta meg, de a résztulajdon arányában viselték a javítás és az adó terhét is. Az un, süket társak később eladták dereglyerészüket, amit Sződi Lajos, Horváth István, Mészáros Ferenc vett meg, de