Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

Egyes helyi körzetekben a paraszti gazdálkodást kiszolgáló folyami szállításnak és közlekedésnek fokozatosan megnőtt a szerepe, s önálló foglalkozási ággá fejlődött. Az adottságok és a szükségletek összhatása következtében nagyobb folyóink mentén, különösen az ország kapitalizálódásának korában a vizi szállítási és közlekedési eszközök, egy elkülönült vállalkozás, a vizi fuvarozás termelő eszközeivé váltak, tulajdonosaiknak egyik vagy éppen fő megélhetési forrásává. Igy volt ez Foktő körzetében is a századforduló táján. Legfontosabb eszközükről dereglyézésnek nevezték munkájukat. S bár e foglalkozási ágazat igazi oka a gazdasági kényszer volt, hiszen a dereglyézés kialakulása, fellendülése egybeesik a falu kapitalizálódásának befejezésével és a népesség növekedésével, uj munkaalkalmat jelentett, a vállalkozóknak pedig kockázatos, de jól jövedelmező foglalkozása lett — mégis a vagyonosabb foktőiek és a földet, paraszti munkát mindennél többre becsülők szerint "azok möntek a Dunára, akik nem szerettek dógozni, akiknek büdös volt 411 /a a paraszti munka, eszöktek eiüle a vizre. " A foktői dereglyézés korai szakaszában vizi közlekedési eszközzel nem rendelkezők terményeit, kofákat fuvaroztak, nádat, rőzsét, fát, szénát vittek és hoztak. Az első világháború táján már murvát, homokos kavicsot is s zállitottak utak javitásához. Az ilyen dereglyéket murvás hajónak mondták. A helyi dereglyézésben döntő szerepe lett a kavics ill. sóder kitermelésének és szállításának. Kialakította a sajátos part menti kishajőzást, ami az utóbbi fél századra jellemző maradt. A kavics fokozott felhasználása az építkezésben, betonozásban fellendítette a sóderozást. A legjobb sóderos idő az 1930-as évek vége és az 1940-es évek vége volt. 4

^/

b A foktőieknek vizzel szemben 5-10 km-es távolságra kellett a dereglyét felhúzni üresen, teherrel viszont ereszkedtek, s igy nem