Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Vontatás emberi erővel

igen gyakran megtörténik, kivált mostanában) kiáállitandó embereket ... T. T. Földes Uraságaink és Azok Tselédjei erőszakosan tőlük elviszik. " Pedig ezenkivül kötelesség volt még a jobbágynak a földesúri rakományok vontatása is, bár ezt a robot terhére számolták. Erről ad hirt egy faddi jobbágynak 1798-i panaszlevele, melyben többek között ez áll: "Tavali esztendőben Összes Tettes Gaál Sándor Uraságunk nyolczunkat Faddi jobbágyai közül egy fával meg rakodott Hajójával Paksig leendő vonyásra rendeltetett, a midőn azonban az ugy nevezett Kopasz Zátony felé közelittenénk kiáltottunk a hajóban lévő Tetts Uraság Cselédjeinek, hogy arra ne tartsanak, mert fönn akadunk. . . ", s fenn is akadtak és annyit késtek, hogy a hajó befagyott. Az uraság nem számitotta be munkájukat 396 a robotba, sőt a kárát is meg akarta fizettetni a jobbágyokkal. A példa jól mutatja, hogy a robotmunkaként végzett hajóhuzásnál a legalapvetőbb munkaszervezeti követelmény: a hajóhuzók és a hajón tartózkodók (a vontató egység és a vontatott egység) együttműködése sem valósult meg, ill. a társadalmi hovatartozás, a rétegkülönbségek (urasági cseléd-jobbágy) érdekellentéte miatt nem is valósulhatott meg. Az uradalmak gyakran a folyóktól távolabbi falvakat is köteleztek robotba való hajóvontatáshoz. E robot természetesen lovas hajóvontatást is igénybe vehetett, s a feljegyzésekből olykor nem derült ki egyértelműen: hogy gyalogos vagy lovas vontatásról van-e szó. Munkaszervezeti szempontból is ujabb, s szomorú fejezete az emberi erővel végzett hajóvontatásnak a II. József császár által halálbüntetés helyettesitéséül kiszabott hajóhuzás. Az elitélteket Szegeden, Péterváradon, Zimonyban, Mitriviczán, Sziszeken, Brodban és Gradiskában tartották felügyelet alatt és kegyetlen, em-