Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A vonóerő leghatásosabb felhasználása

Á vonóerő leghatásosabb felhasználása Az összetevők primer szintjén végzett vizsgálat feltárta a legfontosabb összefüggéseket, viszonylatokat. A hajóvontatás népi gyakorlatának rendszerelméleti megközelitése az elemzés során fokozatosan tárta fel a vonóerő leghatásosabb felhasználásának, mint fő tényezőnek entitás hiányát. Bebizonyosodott, hogy a vonóerő leghatásosabb felhasználása valójában nem más, mint a rendszer alapvető összetevői egymásrahatásának következménye. Más aspektusból nézve: a vonóerő leghatásosabb felhasználása az alapvető összetevők egymásrahatásainak a két alrendszer (vontató és vontatott egység) között a vontatás érdekében történő eljárásokban és tevékenységekben realizálódó együtteseként értelmezhető és értelmezendő. Ilyenformán a legfontosabb tényezők elemzése során főbb vonalaiban fény derült mindazon belső összefüggésekre, amelyek behatárolták a vonóerő leghatásosabb felhasználását. Amikor e megállapításunkat tesszük, természetesen nem feledkezünk meg arról, hogy a vonóerő leghatásosabb felhasználásának — mint a két alrendszert összekapcsoló jelenségek, tevékenységek sorozatának — is megvannak az önálló, elkülönült — főképpen tárgyi — elemei. Ilyenek a hajón a vontatókötél rögzítésére szolgáló őrfa, az irányitást szolgáló kormánylapát, timony, a téritőfák, orradzó evezők, valamint a v o n t a tó k ö t é 1 , 393 mint a legfontosabbak. Külön ki kell emelnünk a vonóerő leghatásosabb felhasználásával kapcsolatban a személyi feltételeket is. E téren a legfontosabb 394 személyiség a vontatott egység, a hajó kormányosa.