Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 26. évfolyam (Budapest, 1983)

Hajóvontatás Magyarországon - Elemzés - A hajtási technika

kor — éjszakai pihenővel és étkezéssel - másfél napig tartott Apátfalvára a vontatás. A makói homokkitermelőhely az indulási helytől 31 km-re, az apátfalvi 43-44 km-re esett. Igy tehát a vontatók egy 359/i nap átlag 30 km-t tettek meg. " ' J Atvágatás. • A vontatás folyamatának egyik legizgalmasabb részlete s egyben egyik legveszélyesebb is: a vontató ut, a part váltása, mely a hajtásban és az irányításban egyaránt komoly feladat elé állította a hajósokat és a vontatókat. Ezt a tevékenységet hazai folyóinkon különböző nevekkel jelölik: atvágatás , átvádolás , á t A 362 363 j r* 364 verés, szaldóm, szardolas. Mikor erre szükség volt — a vontatóut állapota ill. kanyar vagy uj folyóág, továbbá a viz sodra miatt — felhangzott a vezényszó. Ostorcsapásokkal, kiáltásokkal gyorsabb haladásra ösztökélték az állatokat, mely által a hajó felgyorsult. A kormányos "szaladóra szegte" a hajót, azaz a másik part felé irányította. Majd hirtelen leoldották a vontató egységet a vontató kötélről s a hajót szükség szerint lemacskázták vagy evezőkkel segítették tovább. A hajósok a vontatókötelet ladikkal újra a partra vitték. A vontatók közben a . 365 lovakat vagy átúsztatták, vagy lovasdereglyével vitték át az uj 365/a ' ' partra. Ez utóbbi a következőképpen történt: "... a krancmajszter vagy néha más valaki két emberrel a dereglyébe szállott, eloldotta s kieveztek a partra. Csak laposabb partról lehetett szó. Úgy kötöttek ki, hogy a dereglye a lapos farával álljon a partnak. Elsőnek a krancmajszter ugrott ki, aki a dereglyét kormányozta, s megfogta a dereglye farát. Az egyik ember meg a partra dobta a iáglit (vékony kötél), melynek egyik vége a dereglye orrára volt kötve. A kidobott kötélvéget rendesen az odasiető kurtulyás kapta