Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)
el takarmánynövénnyel, káposzta óriás mennyiség termett itt, mert a felvidékiekkel, ruszinokkal megvolt a kapcsolat és szállították innen a káposztát, de a takarmányt különösen, mert arra valahogy ilyen pillangós takarmányok nemigen termettek, úgyhogy ez a Józsi bácsi abból csinált pénzt. Oda Tiszaujlakra vitte, amikor még lehetett, úgyhogy itt nála bálázták a szénát és oda vitték. De amig még a csehszlovák határ volt itt, oda is lehetett vinni takarmányt, mert Csehszlovákiának érdeke volt, hogy innen bevigyék, úgyhogy lehetett közlekedni. Mióta szovjet határ van, persze az nincs meg. Hát mondjuk a gazdálkodás ez volt. Mert amúgy itt, ebből a községből, ide akarok visszatérni, majdnem, hogy tisztán önellátó gazdálkodás folyt. Csak ősszel ment el innen dió. Nem is zaklatták a népet soha adófizetésért, csak ősszel, diószezonban. Na, a dió aztán nagy menynyiségü volt, mert akinek sok diófája volt, az azért, akinek meg nem, az tallózott, volt itt olyan ember, aki ügyes volt, élelmes volt, hogy majdnem annyi diót tallózott, mint akinek volt egy pár diófája. A diófák a határban voltak szétültetve a községnek a tiszai oldalán, mert arra a Tur mentén már nem diszlettek ugy a diófák, mint a tiszai oldali talajban. A község egységes volt ebben a dologban, az megint egy érdekes motivum, nekünk Sonkádon, Tiszabecsen rokonaink élnek, úgyhogy itt a községben volt egy olyan kollektiv összetartó erő, hogy senki nem adta el a dióját külön. Itt a falu mindig egységesen egyszerre adta el egy személynek, egy meghatározott időpontban, egy gyűlésen. És olyan gyűlésen, szinte, mint a mai modern börzéken, a kereskedőknek néha tucatja jelent meg, egy kitűzött estén, ott öszszegyült a falu, a mintát megnézte több gazdánál, és akkor a kereskedők szinte egymásra licitáltak. Szóval megállapodtak egy árban. A héjas diót ilyen árban vásárolják meg a községtől. És ez milotai dió néven van forgalomban, de ez olyan megint, mint a hegyaljai borok, például én ittam Tolcsván is bort, Olaszliszkán is, hát jobb, mint ami Tokajon terem, de tokaji néven került a világba, mert Tokajon keresztül bonyolódott le a kereskedelem; ugyanígy Tiszacsécsén meg Kóródon teremhet olyan dió, meg jobb is, mint Milotán, de milotai néven került be a köztudatba. Ezért, mert se Tiszabecsen nem tudták ezt megtenni abban az időben, sehol, mint amit mi megtettünk. Nem véletlen volt az talán, hogy Ady Endre mondta, milotai istenvásár, mert a parasztok abba az időbe uj hatalmat akartak választani; itt a község mondjuk ilyen értelemben meghatározó volt, és a sonkádi rokontól is, a becsi rokontól, amikor ez a megállapodás megtörtént, és eredetileg csűrökbe, majd aztán ahol most a mozi
