Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Más munkákban már nincsenek ilyenek?) Hát másba már nem. Most már a kis háztáji munka. . . nyáron még előfordul, ősszel a tengeritörésnél, hogy elhijom a barátokat, illetve nem annyira a barátokat, hanem az asszonyok szokták egymást. Az én feleségemnek is van vagy két-három olyan, akivel jobban összeszokott, vagy szeret dolgozni, tavaly is elhijta egyiket, meg a másikat, ő meg megyén vissza. Hát az már nem kell, hogy búzát hordjunk. De itt van a szomszéd község, Tiszabecs, ott már nem nagyon megyén ez. Nem is ment. Sőt még ha tüz van, ami egy borzasztó komoly dolog, akkor is van olyan ember ott, aki azt mondja, hogy hát úgyse ér hozzám. Nem mégy még oda se. (És miért van ez?) Hát én ezt nem tudnám megmondani. Két kilométerre van, mégis egész más a szokás. Mások az emberek. (És a másik község, Tiszacsécse ?) Az már inkább. Az már ilyen milotai tipus-féle. De már Kórod sem, de már Szatmárcseke megint. Kórod körülbelül az, ami Tiszabecs. (Melyik fajta község van errefelé többségben? Az ilyen segítőkész, vagy a másik féle?) Inkább a segitő. Mert errefele, akit ismerek, Istvándiba is ismerek sokat, Kömörőbe is, Penyigébe is, itt mindenütt fennáll ez a segítőkészség. Hogy milyen mértékbe, nem tudom, de fennáll. De azt tudom, hogy Kóródon, meg Becsen nem nagy, csak minimális. Mert Becset még közelről ismerem, a húgom ott lakik. (A sógorai szintén téeszben vannak, mind a ketten?) Mind a kettő. Ez a sógorom, ez a milotai, az mesterbrigádba van, ott dolgozik, a másik sógorom Becsen, ü meg kocsis Szőrvipponos, vagy hogy mondjam. A fia meg traktoros. A húgom meg tejcsarnokos. (És hogy állnak anyagilag ők?) Hát jószágjuk van nekijek is annyi, sőt még többet tarthatnának, mert nagyobb a határjok, a területek, jobban kikerül a takarmány mint itt. Mert itt nagyon sok a takarmány a földterülethez. (És van olyan, hogy máshonnan kellett takarmányt vásárolni?) Hát előfordult már, meg nem az, itt az Állami Gazdaságnak van egy birtoka nem messze, amibül most visszakaptunk valamennyit, mert az milotai határ volt. Itt van az, mikor ezek a nagyobb gazdák leadták az államnak a földjüket. Ezt az állam össz pontosította oda.