Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

vegyeknek, asszonyoknak, akinek volt kije, mint gyerek, mint az én fiam most. En is olyan idős voltam akkor. (Inkább a gyerekek jártak el? Édesapja nem járt el másokhoz kölcsönben dolgozni?) Hát édesapám nem nagyon sokat, mert az elhurcolás után, mikor hazakerült, több mint egy évig feküdt, beteg volt. Ilyen emberek nagyon sokan voltak, vagy pedig el is pusztultak. Hát itten azt lehet mondani, csak a fiatalok, meg az ötven éven felüliek voltak ebben a kölcsönös munkában. (A maguk birtokát ki munkálta tulajdonképpen?) Én voltam a cseléd, meg édesanyám, (És megbirtak azzal a tiz holddal?) Meg. Még hat hold bérelt földünk volt, utána meg feles. (Hogyan volt rá idejük, például aratásnál, meg ilyen nagyobb munkáknál?) Hát az aratás az összefogott munkával ment. Keresztapám, Simon Dezső, azokkal, mert neki se volt fia, nálunk is hiányzott a munkaerő, meg utána, mikor édesapám is már, más évbe egészségesebb lett - mert egészséges nem lett - akkor kaszált, édesanyám markolt, én meg kötöttem. Vagy forditva, meg mikor hogy. Majd oda nőtt a két húgom, már azok is besegítet-* tek, akkor már könnyebben ment a munka. Az a negyvennégynegyvenötös esztendő, az volt a legnehezebb - minden részletére nem emlékszek, hát elég gyerek voltam még akkor. . Sirva mentünk a búzaföldön, mert szúrta a tarló a lábunkat, olyan meg akkor nem volt, hogy cipőbe menjünk. Legfeljebb fatalpu cipőbe. Abba meg nem sok mindent lehetett összeszedni, (A szük családon kivül, édesapjának, vagy édesanyjának a testvérei mennyire segitettek be, vagy mennyire segitettek odavissza egymásnak?) Visszasegítettünk, mert azok se voltak virágosabb helyzetben, meg senki a faluban. Egyik a másiknak. Mert mindenkinek volt valakije, aki oda maradt. Vagy pont olyan szerencsétlen helyzetbe volt, hogy betegség, vagy mit tudom én. (És hogyan volt, ha szükségük volt valamilyen segítségre, elmentek valakihez és megkérték?) Hát persze, hogy holnap nem jönne el? (És hogyan választották ki, hogy kinek szóljanak?) Hát mindenkinek volt olyanja, rokonja, vagy szomszédja, akivel a közvetlen kapcsolatot mindig tartotta. (Olyan volt, akiről tudta, hogy úgysem utasítja el?) Hát nem az, ha most én is valami olyan dolgot akarok csinálni, amit nem tudok magam, vagy nem tudom megoldani a csa-