Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

benne vágynak. No még nekem jár valamennyi forint vissza! Na de hát azt ők azt mondták, hogy nem tudják, forintjuk jelenleg nincs, hanem van egy csikójuk, azt nekem adják annak fejébe. Mondom, nekem arra nincs szükségem, mert takarmányom nincs hozzá, legrosszabb esetben, mondom, ősszel visszafizetitek, igy történt hát a gazdálkodás. Hát oszt ugye akkor megszabadultam az adósságtól, maradt nekem a két kisebb ökröm meg, evvel indultam oszt el. Mondom elég nehéz volt elindulni, mert maradt nekem a két kisebb ökröm, pénz nem volt miből csinálni, ugyi, az adót abba az időbe oszt követelték, ugyi, ugy hogy szóval mondjuk az az első esztendő kicsit nehéz volt, mert nem volt miből pénzt felé csinálni. Kifizettem az adómat, aztán hát e

gy j° másfél óra múlva hivattak az irodára. Hogy fizessem ki az adót. Mondom, most fizettem ki, nincsen még két órája. Mert ez azért volt, amért nyomás volt, hogy kiléptünk a termelőszövetkezetből. Na mindegy. Ez oszt kiigazodott. Hát ugyi az első esztendő nehéz volt, mert a vetőmagot is, nem volt elegendő, szerezni kellett, de utána osztán ment. Sorozatosan oszt igy ment feljebbfelé. Hát most mondjuk attól az 53-tól kezdve mondjuk hatvanig, jó volt. Nem lehetett panaszkodni, na. Ugyan én a magam résziről nem panaszkodtam soha. Nekem mondjuk jól ment. Volt nehéz esztendőm is benne, de hát hogy olyan nagy fennakadás lett volna. Ugyi nem azt mondom, hogy mindenkinek egyformán, de mindenkinek ment. Akkor lehetett ugyi szerződni már cukorrépát, dohányt, akkor jószágot lehetett szerződni, akkor volt tejcsarnok, tejet lehetett. . . Aztán ehhez alkalmazkodtunk. Dohányhoz ugye, mert jól megfizették, cukorrépát megint megfizették, adtak utána, az árát jól megfizették, ugye hát igy gazdálkodtunk utána. . . (A cukorrépát, meg a dohányt honnan tudták, hogy hogy kell csinálni ?) Hát az első évben nem volt se cukorrépa, se dohány. De a második évbe ugyi már szerződtünk. . . Volt itt a cukorgyárnak egy megbizottja, aki szerződött cukorrépát abba az időbe, 400 ölet lehetett szerződni egy ember részire. Hát ugyi jól megfizették abba az időbe, nem lehetett ráfizetni. . . Ugye az ember rávetette a súlyt, hogy ő termel cukorrépát. Elegendőt, szóval hát az kifizetődő volt. . . A forgó megint kifizetődő volt. Annak is jól megadták az árát. Autóval minden. Az ember utána eredt, hát jó volt. (Hogy tudták például a dohányt, hogy hogy kell csinálni?) Hát ugyi ahhoz is alkalmazkodtunk, csináltunk dohányszáritót, itt volt egy, aki ilyen felelős volt cukorrépáért, dohányért,