Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Az is fagerendelyü. (Szecskavágó volt?) Van akinek volt. (Akinek nem volt, az kölcsönkérte?) Nem kérte az kölcsön, megétette ugy a kórót, szálastakarmányt, mindent megétetett. (A földosztásnál tetszett kapni földet?) Én annyit se, ahova a lábam letegyem. (Nem is igényelt?) Nem, mert nem voltam itthon. Elhurcoltak, ott voltam egy évig. (Család van?) Ez a feleségem, meg van egy lányom. (És a család miatt nem adtak földet?) Akartam én is, de hát. . . Mikor hazajöttem, már megtörtént minden. Elmentem negyvennégy novemberjében, hazajöttem negyvenöt novemberj ében. Feleség: Én itthon voltam, de nem is igényeltem magamnak, mert gondoltam, ki tudja, hazajön, és nem is kaptunk. (A téeszbe hányba tetszett belépni?) Én voltam benne kétszer, egyszer ötvenkettőbe, az felbomlott, akkor majd hatvanban megint. (Közben a gazdálkodást ugyanúgy csinálták?) Máshogy csináltuk, mert a feleségemnek is volt, többet termeltünk. (Olyanba nem kezdtek bele, amivel n^m foglalkoztak azelőtt?) Forgó volt, karóspaszuly, cukorrépa. Ami értékesebb volt, azt vetette az ember.