Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Feleség: Mondjuk, tiz-tizenkét éve, hogy nem fonunk. Nem olyan nagy mértékbe mán utóbb, mint eleinte. (Kenderje volt mindenkinek?) Volt. Akinek olyan kis földje volt, akkor is vetett kendert. (És a földtelen emberek?) Nyűtt a máséból. (Szintén feléből?) Fele, de hát akkor neki kellett áztatni, törni. (Melyik volt az a munka, amit felébe adtak ki, melyik az, amit harmadába?) Az ugy volt, hogy tengerit is adtak felébe is, harmadába is. Ki hogy. Ha feles volt, akkor annak kellett elvetni, a saját jós zágával. (Ha harmados volt?) Akkor megcsináltak mindent. Meg kellett kapálni, azt akkor volt harmada. Meg leszedni ugye, a tengerit. (És behordani?) Áztat a gazda, akié volt a föld. (És a krumplinál hogy volt?) Ott is ugy, ha harmados volt, akkor hazahozta a gazda, ha feles volt, akkor neki kellett hazavinnie. (És a kukoricánál hogyan volt a megállapodás, hányszor kellett megkapálni?) Hát kétszer kapálta meg az ember. Máma megkapálja háromszor is, meg van húzatva. De a régi világban még mindenütt kellett kapával megkapálni. (Ha valakinek nem volt fogata, hogyan szerzett például a s zántáshoz ?) Az csak harmadába kapált, meg részibe aratott. Meg voltak itt már olyan gazdák is, hogy harmados volt, de azért megszántotta. Volt neki két tehene, vagy valami. Már ugy is megcsinálta, hogyha harmadába adták neki. (A gazdák igyekeztek a legtöbbet kihúzni azokból, akik elszegődtek hozzájuk?) Nem húzták itt a népet azért annyira. Nekem egyre se volt panaszom soha. (Biztos voltak olyan gazdák is, akik cselédet tartottak. ) Persze, (A cselédek falubeliek voltak?) Volt ott falubeli is, voltak Váribul is, voltak hajdan Salánkrul is, ki honnan került. (Milota gazdagabb vagy szegényebb volt, mint a környező falvak?)