Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

(Olyan szempont nem volt ebben, hogy inkább rokonnal?) Olyan is volt, rokon is volt, szomszéd is volt. (Maga hányban vette át a gazdaságot?) Hogy gazdálkodtam, nem egészen én voltam az irányitó, de már ugy huszban-huszonegyben én voltam. (Előtte meg édesapja?) Hát persze. (És aztán egyik évről a másikra az egészet átadta magának?) Hát együtt laktunk. Az mindég azt mondta nekem, hogy megtanulsz a magad nyomorúságán. Nem olyan nagy gazdálkodás volt. Még fuvaroztunk is. Kocsival, lóval. Hát ilyeneket csináltunk. „(Hova fuvaroztak?) Győrtelek, Mátészalka, Fehérgyarmat, penyigei állomás. Mikor hogy. (És mit fuvaroztak?) Hát ugyi, meg azt követ is hordtunk az utakra. Hon diófát vittünk, hon ezt, hon azt. Vitették velünk Győrtelekre szekérrel. (De nem a gazdák?) Nem, eztet annak vittük, aki megvette a diófát. A kereskedő. (Ezért pénzben kaptak fizetést?) Pénzt kaptunk, fizetést, mikor mennyit adtak. (Volt-e olyan ember Milotán huszban-huszonegyben, aki kezdett olyan dolgokat termelni, amik azelőtt nem voltak?) Nem volt itt olyan, nem hallottam semmit. Még forgó is mikor volt! Feleség: A határnak a kétharmada réti föld volt. Kaszáló, legelő. Itt jószágtartással foglalkoztak, Milotán. (Jószágja a kisebb gazdáknak is volt?) Volt. Tehén, ló. (Maguknak melyikből mennyi volt?) Mikor mennyi. (Évről-évre hogyan alakult?) Van, amikor lu volt csak, van, amikor két tehén volt. Bornyu volt. Még ökröm is volt. Utóbbfele. (A tehenet a tej miatt tartották?) Hát persze. Meg jármozta is az ember. Szekérvei járt vele. (A tejet azt eladták valahogyan?) Hát akkor még nem ugy volt, esetleg elvitték Tiszaujlakra, Tis zabecsre.