Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Saját termésből. (Olyan nem is volt, hogy kellett hozzá pótolni?) Hát ugyi, hogyha nem termett meg neki, akkor vett. (Hol? Helyben, más gazdától?) Hát itt helyben, a másik gazdátul vette. Mer előfordult az itt vett. (És máshol, más faluban?) Hát ugye, ha itthol nem kapott, vagy az a gazda olcsóbban adta, a szomszéd községben egy-két pengővel olcsóbban adta, általment a szomszéd községbe, mert megérte. (Például hol?) Hát mi nem vettünk sohase. Egyszer, gondolom, nem termett olyan szép buza, hogy vetni való búzának nem szerettük. Hát akkor rendeltünk, mert rendelni is lehetett. (Hol?) Hát itt a biróságon keresztül. Hozattak vetőmagot. (Ez általános volt?) Hát akkor ki volt dobolva, hogy akinek vetőmagra van szüksége, hát jelentkezzen a községházán. (Ez mikor volt?) Ez már a harmincas években. (És ugyanolyan volt az ára?) Nem, egy pár pengővel mindig magasabb volt. Hát az szép buza volt. Meg ha valaki ugy volt, hogy volt neki kopasz búzája, meg szeretett volna még egy kis szálkás búzát is, akkor vagy cserélt, vagy pedig mán igy hallotta, hogy ebbe meg ebbe a gazdaságba már nagyon szép szálkás buza van, azt voltak ott aratók, akkor vagy attól megvette, vagy elcserélte. (Inkább olyan nagyobb gazdaságokból lehetett...?) Hát ugye, itt nem volt olyan nagy gazdaság, Tarpay vót csak, meg itt a Klájn tagja volt. De aszt ugye jártak oda aratni, jártak a géphez, hát hogyha ott másfajta buza volt, elcserélte azzal a munkással azt a búzát. Na már szeretnék olyan fajta búzát. Mer vót piros kopasz buza, volt fehér kopasz buza, akkor vót bánkuti szálkás buza, mán még volt egy másik fajta buza is, de utóbb mán csak ezt szerettük vetni, ezt a bánkuti szálkás búzát, meg ezt a piros búzát. (Miért?) Hát mit tudom én, kiadósabb volt, szóval jobb volt. (Innen Milotáról milyen messze jártak el aratni?) Hát ugyi, itt nem nagyon mentek, Kisarba jártak sommásnak, úgyhogy azok egész nyáron ott dolgoztak. (Ott nagyobb gazdaság volt?)