Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

nagyon volt munka. Hát azért azalatt a félév alatt azokat meg tudta szerezni, egy kis ruházatot is, meg hát ugye, mondom, tehenet is vettünk, disznót is vettünk, hizónak valót. . . (Amig a háborúban volt, addig a család hogyan élt?) Hát én is dolgoztam, én is sokat dolgoztam! Kapálni való mindig volt, a más földjébe való volt, de azért mindig akadt kapálni való, én áztat megcsináltam, ö odavolt, de én nagyon sokat dolgoztam. Egy tehenünk megvolt, abból éltünk, akkor igaz, nem volt csarnok, hanem maga a család felemésztette. Igy éltünk. Meg neki adtak egy kis segélyt, az is pótolt, igy éltünk. Negyvenkettőbe jött haza, de akkor újra jött neki, akkor alig volt itthon egy pár hétig, mert újra jött a behivó. Volt idő közbe, hogy három hónapra hivták, majd öt hónapra... Tiz hónapra. . . De állandóan, mikor megkezdődött a behivás, mindig hivták. Marinem a frontra, csak megszállás volt akkor... Harminckilencbe, mig odavolt Németországban, addig is gyütt neki behivó. Alig gyütt haza Németországból... Férj: Népfelkelő voltam, már ugyan, mikor leszereltem, Veszprémben voltam, ott is voltam öt hónapig. A negyvenkét évet betöltöttem. De most már ez nem igy van, hogy ha háború lenne, ötvenkettő vagy hatvan éves lett. . . Addig mindnek menni kell a frontra, olvastam ezt az újságban. A Népszabadságbul, hogy meg van forditva a népfelkelés. (Amikor vége lett a háborúnak, akkor hogyan folytatódott?) Másképpen fordult már ugye akkor is a helyzet. Férj: Igen. Feleség: Úgyhogy már akkor használtuk az egyház földjét, akkor még használtuk itt valakinek a földjét harmadába, búzaföldet, mindent. Akkor jószágot is tudtunk már tartani, a gyermekek is nőttek, a másik fiam az már nagyobbacska volt, még egy lyányunk van csak, az nem itt lakik. . . Az is dolgozott. Az egész család dolgozott. (Hogy volt a gazdával, akinél dolgozott?) Férj: Hát voltak neki ilyen fiatal ökör tinói, és akkor ezt be kellett tanitani. Akkor az azt mondta apámnak, hogy ezt a két tinót ideadja, tanitsa be, és azzal dolgozhat. Ez már nagy könnyebbség volt azért, mert... Ez már a háború után volt, negyvennégy, negyvenöt után. Ugye akkor földosztás volt, adtak egy kis földet is. . . (Mennyit kaptak?) Asszony: Négy holdat.