Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Meg. egy darabig, de nem sokáig, mer a földet úgyis csak be kellett adni. Akkor már ugye mindenkinek volt járójószág. Ugye, tehenet, két kis tehenet... elébb összefogtak, kettő, ennek is volt egy tehene, a másiknak is volt egy tehene, összefogtak, ugy gazdálkodtak. A birtokot ugy használták. Mikor kimértél a földet nekijek, hát én is kaptam öt hold földet, a földosztáskor (Ki irányította a földosztást?) Már az megholt: Kondor Jóska, Nyilas Guszti, az is meghalt most, a tavaszon, azután. . . Szabó János, az is meghótt. Ezek vótak akkor, a pártba beléptek, egy néhányan, azok irányították az egész hogyhijjákot, azok csinálták. Hát aztán ugy lépegetett a falubul sok, be a pártba. (És amikor a téesz megindult...) Az egy rendelkezés volt és mindenkinek be kellett lépni a téeszbe. Avval aszt bement a fődjével, meg ha volt neki ilyen járójószága, ekét, berenát be kellett adni. (Kényszerítés volt?) Hát. . . nem nagyon sokáig kény s zeritették. Egy néhány volt, aki azt mondta, hogy ü nem megy be. Na de aztán végül csak bement az is. Hát ugyi, nem nagyon erőszakolták. Kétszer volt összehivatal. Összehitták a községházába üköt, összedobolták a lakosságot, ott volt a járástul egy kiküldött, az megmondta, hogy ennek igy kell lenni. És igy is lesz, ha akarják, ha nem akarják. Hát asztán mit húzogatott volna vele ujjat valaki? Ha ez egy szer igy van, hadd menjen! Azt akkor mindenki beállott a téeszcsébe. (De aztán fölbomlott az.) Fel. Ötvenhatba. De megint aztán rendre jött az, megint. Akkor hirtelen azt hitték, akik ugyi, nem olyan szegények voltak, hogy volt neki mibül megélni, volt neki két-három hold földje, ak kor ki akartak lépni, és a földjüket, még amit kaptak, még azt is visszavonták és gazdálkodni. Na de hát ez aztán hamar megváltozott. Mert mingyán aztán az orosz visszahozta a hogyhijjákot. (Maga is kilépett akkor?) Én nem voltam a pártba sose. (De a téeszből?) Abba se voltam én. (Csak a földet adta le?) Én leadtam a földemet, lovamat, szekeremet, én többet nem vittem. Ötvenhatba? Rá se b. . . én arra, hogy hát nekem ott van a tehenem vagy a lovam. Hogy én azt kihozzam? Miért?