Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

Azt tartottam. Azt aszt elvette tüllem, mikor megalakult a téesz; mikor megalakult, be kellett adni. Avval is most va­gyok bajba, mert háromezer forintot kaptam a felszerelésemér, mikor elvitték a szekeremet, lovamot, ekét. Tiszta uj ekét vet­tem, akkor, éppen előtt, pár hónappal, mikor megalakult a té­esz. Azelőtt vettem itt a szövetkezettül tiszta uj ekét, tiszta uj berenát, mindent. . . (Már akkor hozzáfogott volna a gazdálkodáshoz?) Akkor mán hozzá. Mert apámnak megmaradt ugye, az a három hold főd, azt én megváltottam a testvérektül. Aztán, mon­dom, még az jó lesz, ugyi, hogyha... Hát mi az a három hód! Semmi se volt. De azért annyi volt már, hogy egy kis búzát tud­tunk termelni. Aztán kenyerünk vót. Na. Áztat megváltottam, aszt akkor mikor alakult a téesz, elvették tüllem. Tizenötezer forin­tér felértékelték. Ebbül háromezer forintot lefogott a téeszcsé, fejlesztésre. Tizenkétezer forintot kifizetett, azt mondták, majd ha felfejlődik a csoport, akkor azt a háromezer forintot vissza­fizetik. Hát most vót egy rendelkezés, de azt se tudják, itt se, hun vagy mikor vót, hogy a háromezer forintot mán nekem visz­sza kelletet na ezelőtt tiz esztendővel fizetni. Mert mán akkor rendelkezés volt erre. Hát én most tudtam meg. Most mán jár­tam benne, az elnöknek is szóltam, a főkönyvelőnek is. Most mindenki az izét keresi, hogy hát keressem meg én. Azt a ren­delkezést. Hát értsem meg? Egy öregember? Mikor maholnap már nyolcvan éves leszek. Hetvenhét évet betöltöttem január har­madikán. Hát aztán most, tegnap is tárgyaltam az ügyésszel, mer itt kinn van az ügyész. Hát nem tudja, azt mondja, hogy hogy lehessen eztet megcsinálni. Mer ez már elmúlt, azt mond­ja. Hát mondom, ide tessék hallgatni, hát hogy lehessen. Ha az igazat keressük, mondom, ez olyan nekem, mintha egy kölcsönt adtam volna a téeszcsének. És most mondom jó nagy fenekét keresnek, hogy nekem ezt visszaadják, azt a háromezer forin­tot. Akkor, mondom, jó volt lefogni, könnyen lefogták, aszt azt mondták, hogy ha lesz a téeszcsének izéje, akkor visszafizetik. Most olyan boldog a téeszcsé, hogy nem tudom, hány millió fo­rint van neki a takarékba, vagy az ótépénél letéve. Hát olyan rettenetesen jól megy neki és nem tudja mégae a háromezer fo­rintot! ? Egyik egyet mond, a másik másikat mondja, hát nem tudom, hogy mi lesz. Azt mondtam, hogy mán másképpen nem, felirok az igazságügyi miniszternek vagy valakinek a minisztér­jomba, hogy hát hogy vagyok. Tanú van rá, amikor elvitték az izémet. Azt mondják, az nem ér semmit. Uk azt mondják. De­hogynem ér! Hát még mindig megvan azokbul az emberekbül,

Next

/
Oldalképek
Tartalom