Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

va, kézzel kell hajtani, azt is nagyapa készitette. Itt a gyűjtögető életmódnak még ma is van kihatása, még abban az időben az erdőmaradványok vadkörtefái több volt a határba, azt is meg aszalta a nép, összegyűjtötte; a káposztasavanyitáshoz a torma az megvan. Itt sóskát senki se ültet a kertbe, mert a határnak a tiszaháti részén a sóska vadon terem, azt is csak be kellett gyűjteni. Hát mi van még? A diót gyűjtögetésből, nem tudom, hallott-e róla, itt a holt Tur-ágakban diszlett abban az időben a súlyom nevű növény. Elmentek, szekérszámra hozták a vizben... persze beleragadt egy-egy asszonyba a nadály, de ez a falu népe még én is ettem, és kitűnő volt megfőzve, úgyhogy még a gyerekkoromba azt is szedték. Úgyhogy a gyűjtögető életmód szinte most megy ki a divatból. Ez a táj kinálta ezt, mert mondom, abban az időben, mikor Esze Tamásék kurucai itt jöhettek keresztül, ahogy már nagyapáimtól is hallottam... jelenleg, ha jól összevennénk, van vagy ezerötszáz hektár, ami az összes szántó, több nincsen, de ezelőtt háromszáz évvel ez még ötszáz hektár se volt. Ez erdő volt, dzsungelszerü hullámtéri ősgyümölcsös, olyan fajtákból, amik ma már nincsenek, piros bélü körte, zabbal érő körte, búzával érő körte, aztán az almái Ez már most kipusztul, de abban az időben minden család igyekezett ellátni magát aszalványokkal, aztán szilvalekvárral, mindennel. Érdekes módon abban az időben az ételizesitők, a leves izesitő főleg sáfrány volt. A kiskertekben termett. És nagyon sok olyan kiskerti növény volt, ami ma már kiment a divatból, mert hát ugye azt megvesszük a boltból. Az önellátó gazdálkodást felváltja ez a modernebb. Itt aztán annyira eldurvult ez a dolog, amennyire önellátó volt ezelőtt harminc évvel, most még olyannal is találkozunk, hogy... persze talán az állami dotáció is hozza ezt, hogy szinte nevetnivalóan visszahat. Eladja azt a tehenet, amit fej és megveszi a boltból a tejet. Öt-hetvenet kap egy liter tejért és öt forintért veszi meg. Hát valahogy az állam bácsi nagyon sokat vállal magára. Legyen állami dotáció, szó se róla, de van benne olyan dolog, ami szinte ösztönzi a parasztot arra, hogy ne legyen önellátó. (Meddig volt a községnek közlegelője, ami nem volt szétosztva ? ) Még most is van. (Mekkora területen?) Háromszázhatvannyolc hold volt hosszú időn keresztül, jelenleg nem is tudom. (Ez- kinek-kinek a háztáji jószágjának. . . ?)