Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 25. évfolyam (Budapest, 1981)

a pap mikor kikérdezték, az éneket is kérdezték tülle, meg számoltatták, meg minden, éneket is, mindegy volt, a zsoltárbul akármék éneket elkezdte, elénekelte nekijek. Hát azt mondták a tanárok a papnak, hogy eztet rögtön Sárospatakra vigyék. Ezt a fiut. De el ne mulassza, aszongya. Hát mondom, ott aztán tanult, mikor hazajött, betette a község mingyár ide a szövetkezethez. Irodába, Írnoknak. Hát aszt főkönyvelő lett, de aztán ez a zsidó kitette. Hát aztán ő is a szövetkezetbe van, a csoportba van. (Mezőn dolgozik?) Mezőn dolgozik, igen, mezei munkás. (Maguk hányan voltak testvérek?) Én voltam a hetedik. (A maga édesapja cseléd volt?) Vót neki földje is, de mivel abba az időbe nehéz volt a megélhetés, akkor bankba ment pénzér. A bank pedig akkor kezdte volna, hogy elárverezze. Eladták az édesanyámék meg édesapám, hogy azzal ne jöjjön rá árverés, inkább adjuk el a földet, aztán fizeti ki. Nem maradt aztán nekünk, csak négy hold. «Pedig volt az annak nyolc hold. El kellett adni. (És mitől lett az a tartozás?) Mert már nem tudtak abba az időbe se. . . nem termett a föld, nem voltak emberek. Apámék is ugyi olyan könnyelműek voltak, nem csináltak semmit nagyon, azok se dolgoztak, nem dolgoztak azok egy keserves napot se. Hát ugyi ott kimentek, elvetettek... oszt csak a korcsmákba jártak. Inni. Az azelőtti nép? Az akkorási mint édesapámék is voltak? Ott mindig a korcsmába lehetett lelni minden embert. Reggel mindég, egész délig, délutánig a zsidónál voltak. Akkor a zsidó a korcsmáros volt. Hát aztán ez megváltozott, mikor aztán édesapámék is öregek lettek. Meg oszt utóbb mán a lovat is el kellett adni, mert nem tudott gazdálkodni, nem volt miből gazdálkodni. Nem termett a föld, ami megmaradt. (És hogyan éltek?) Mondom, hogy elmentek a... izéhez. Dobos lett a községnél, megválasztották az öreget dobosnak, levelhordónak, postásnak, még akkor Becsre kellett járni a postáért. Mert avvót egy nagyobb község. Ide csak ugy hozták, hogy minden reggel, amit küdtek, a bírónál be kellett vinni, azt a leveleket, beadni, édesapám meg elment mindig délre, tizenkét órára, Becsre kellett menni a postára. (És hogy sikerült neki bejutni erre az állásra? Mert ez is egy jobb állás. )