Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Persze. Hát akkor is úgy volt, hogy akinek kevesebb volt, csak ugy tudott felfele hogyhivjákolni, akinek volt négy-öt hold földje, mert azért olyan sok pénzt nem tudott kihozni belőle, akiknek csak ennyi volt, kénytelenek voltak mellette más munkákat vállalni, tiszai partvédelmi, vagy itt a környéken volt ilyen ipari munkalehetőség, de nagyon kevés volt, emlékszem, Erdélybe is mentek, az erdélyi részre alagutépitésre Milotárul többen, az ilyen kevesebb földdel rendelkezőknek el is kellett menni néha. (Az ilyen kisföldüek tehát először csak kölcsönből tudtak földet venni. . . ) Ez még nem is annyira ismert előttem, de mint gyermek hallottam, hogy hát akkor is lehetett. . . voltak ilyen bankfiókok, például itt, Sonkádon is volt egy hitelszövetkezeti bankfiók, amit ott az akkori lelkész, könyvelő... irányításával adták ki a pénzeket. Nem is emlékszem mennyi kamatra, csak tudom, hogy nagyon sok baj volt ezekből a felvett pénzekből, mert sokszor már annyi lett a kamata, hogy nem birta kifizetni a pénzfelvevő. Azért aki csak tehette, nem ragaszkodott ehhez a pénzfelvételhez, nagyon kevesen vettek föl hiteleket. De volt, aki földvételre is vett föl ilyen pénzhitelt, meg aztán egyéb célra, de mondom, nem volt valami kedvező, mert sokszor ugye ráfizette a vagyonát is. Elárverezték. Van, akinek már több lett a kamat, mint a tőkéje. (Egy pár ökör árából mennyi földet lehetett venni?) Hát egy pár ökör ára abban az időben mindig változott, legalábbis évtizedenként, hát amint emiitettem, korábban még, a koronás időszakban, akkor hallottam a nagyapámtól, hogy tizennyolcezer vagy mennyi koronát kapott a két ökörér. De később aztán, a pengő jött 926-tól kezdve, akkor már olyan értékesebb volt a pénz valóban, hogy hát két tinóért emlékszem, háromszáz pengőt kaptunk. Egy tehén volt esetleg százötven-kétszáz pengő. Hát akkor ugye ezeket a földvételi lehetőségeket is változtatták és később még nehezebb lett. (Korlátlan vételi lehetőség volt? Ha valakinek pénze volt, mindig tudott földet venni?) Hát ugye, nem csak a falu határára korlátozódott ez a vételi lehetőség, mert ugye a gazdálkodók általában a nősülés folytán is ugye egyik faluból a másikba nősültek, úgyis már más határba is földtulajdonok lettek, de vettek igy a szomszédos községekből is. Nagyon távolról nem emlékszem, de igy a másodikharmadik faluból volt, akinek volt megvett földje, és aztán jártak a másik határba. Hát például tiszacsécsiek is jártak ide, me