Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Hogyan alakult a napszám?) Mikor mit kaptak. Nem napszám volt, ugy adtunk, segéltük üket valamivel. (Például mivel?) Hát mikor mi kellett nekik. Ami nekik hiányzott, nekünk meg volt. (Mi lehetett ilyesmi?) Például nem volt valamilyen termény nekijek, tengerijek vagy búzájuk, takarmányuk, vagy szalonnájuk. (Olyan nem volt, hogy maguk olyan munkával segítettek nekik, amit ők nem tudtak elvégezni, szállításban például?) Dehogynem. Mentek amerre akartak, az egyik fogattal. (Ha egy napra kölcsönadta a fogatot, azért mit adtak?) Nem számoltuk úgy. Se ők, se én. . . (Nem volt olyan, hogy igazságtalan. ..) Nem, megegyeztünk együtt mindig. Egyszer nyáron aratás közben jött egy jégverés. Elverte a búzámat a jég. A fele le volt aratva, a fele meg a lábán volt még. Ami a lábán volt, azt a jég elverte. Amikor megszáradt, na fiuk, menni kell aratni. Rengetegen dolgoztak nálunk aratáson, mi főztünk nekijek. Ebéd, vacsoráért jöttek minden este. Amikor vége volt az aratásnak, na mondom, most már részeljünk. H-<ny kereszt buza van - mondom nekijek. Mondják, hány kereszt, jégtül vert ennyi, másikból meg ennyi. Nem kérdeztem, melyikből mennyi, összesen hány kereszt búzát arattatok? Ennyit. Na akkor, hun a legjobb a búza? Ki se mentem, ment a két fiam, meg a cseléd, meg ük mentek, ameny nyi rész járt nekik, hoztak be ebbül a táblábul annyi kereszt búzát. A jó búzabul! Hát ide figyelj, mondom nekik, nekem úgyis lesz kenyerem, nektek meg kenyér kell. Nekem úgyis lesz száz mázsa búzám, ti meg elgépeltek húsz mázsát csak belőle, a sokbul. (És minden nagyobb gazda így volt ezzel?) Hát én nem tudom, én így voltam vele. Meg tudom, egy tavasszal - rossz esztendő volt, sziïk világ volt - nem volt kenyérnekvaló. Se botba, se itt, se ott. Tudom, akkor a népség. . . szójalisztet kaptak a botba. (Hányban volt ez?) Harminckilencben, akkor volt a. Kapálni köllött. Tele volt a pincém kolompárral. Ott a kolompér, vihettek amennyi kell, kolompért. Én megmondtam nekik: búzám nincsen, de kolompárom van. Jöttek az emberek kolompáré, minden reggel. (Volt olyan esztendő, hogy a szegények éheztek itt a faluban?)