Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(Es hozott az apja valami keresetet Amerikából?) Hozott, csak a legrosszabbkor jött haza. Akkor volt az influ. . . pénzromlás. (Átváltotta koronára és elvesztette az értékét?) Átváltotta, ugye, a csehekén jött keresztül, a románokon, ott is jól megdézsmálták. (Mennyi pénze maradt, mit tudott venni?) Vettünk egy kis földet, tudom nagyon jól, hát asztán megindultunk a. . . (Mennyit vettek?) Két hold földet vettünk Váribul. Itt Csecse, Kórod, meg Milota között van a nagy szög, ottan. (Aki vásárolni akart, annak mindig volt lehetősége rá? Mindig volt eladó föld?) Hát. . . majdnem mindig. (Kik adtak el földet?) Például volt egy gazda, Török Mihály, annak volt szép tábla földje itt, elprédálta. Mert nem volt aki dolgozzon. Gyerek volt vagy hat, de a felesége az egy semmirevaló volt, mondjuk meg ahogy van, a gazda megint. Utoljára már a telket is elcserélte, az se volt jó, azt is eladta, elment Gyarmatra, Földesre! Földesről elment Gyarmatra, ott is eladták, elkerült Debrec énbe. (Amikor gazdálkodott, mire fektetett inkább hangsúlyt, az állat. . . ) Az állat, az állattenyésztés. Bornyukat neveltünk, ökörbornyukat, négyet is, három éves korába meg az ember eladta. (Hol adták el?) Vásárba. (Merre jártak vásárba?) Még akkor Kölese, Fehérgyarmat. Meg Csenger volt a vásárunk. (Annál messzebb már nem mentek el?) Nem. (A faluból senki se?) Senki. Lóval esetleg ha mentünk el Szálkára. De szarvasmarhával már nem. Csenger is messze volt, de rá voltunk utalva. (Olyan nem volt, hogy ide kijött volna kereskedő?) A nagy ökrököt. Ahhoz kijöttek, de ahhoz is csak csengeriek. (És azok innen elvitték?)