Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Szokol Mihály. (Egyebeket, ruhafélét hogyan tudtak vásárolni?) Hogy mondjam ki mán. . . körülbelül tizenhat éves voltam, akkó lett új ruhám. Apám áztat is hitelbe vette. Itt vót Becsen egy szabó, attu vette, mer hát annak is eladó vót, hát ideatta inkább hitelbe. Úgy vettünk akkor egy őtözet posztóruhát. Na, az asztán megvót nekem sokáig, addig, mig nem indut meg a tőttéscsinállás. Akkor asztán oda jártam tóttést csináni, akkor asztán kerestem annyit, hogy vettem, túlfelőrülnet vettünk anyagot, aszt itt csináltattuk meg a ruhát - Tiszabecsen. (Jobb volt onnan venni? Olcsóbb volt?) Olcsóbb volt. Már olyan csempészáru. Hát én is igy vótam. Más meg még rosszabb helyzetbe vót. De én csak egy gyerek vótam itthon. (Nem volt testvére?) Vót nekem egy férfitestvérem, de az botos lett, féllábú lett a tizennyolcas háborúba, egy jánytestvérem megint arra a túlsó végen lakik, még az is él, na de az is férjhez ment húszba. Hát igy aztán csak magam vótam húsz után itthun. Aszt mégse jó vót, soha. (Amikor megházasodott. . . ) Akkor má jó vót. . . (Az hányba volt?) Negyvenháromba. (Miért volt jobb?) Hát mondom, hogy hogy történt. Hogy negyvenegybe kifizettem az adósságot. Na most negyvenháromba megnősültem, negyvenháromba már aszt a fődet, mindent én használtam, hát jól termett, negyvenötbe jött a fődosztás, hát ugyi hamar jött, hát itt nem volt semmi hiba, mert itten mán megindult a gazdálkodás. Megindultam vóna már most én is! De aztán bejött a csoport, aztán vége lett. (Ebben a házban laktak mindig?) Nem, itt volt egy másik ház. Azt még apám csinálta. Igy aztán ezt én hatvanba csináltattam. Vagyis csináltam. Magam. Éppen az bosszant, hogy mennyi mindenre ráértem én akkor, pedig a csoportba is kellett menni. Aszt máma meg nem megyén semmiféle dolgom. (A felesége részéről is kaptak valami földet?) Nem kaptam én semmit. (O is szegény családból való?) Ő is szegény családból, hát ők is voltak nyolcan. Hát ott is volt baj, hát ugyi, negyvenháromba még akkor nekijek se vót,