Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)
KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás
1976. szeptember (Amikor ezek a területek cseh kézre kerültek, nehezebb volt az eladás?) Persze. Ezért mondom, hogy hát kétoldalú a dolog, mer itt legfeljebb öt-hat kilométerre kellett menni Tiszaujlakra, keresztül a Tiszán, itt pedig harminchárom kilométerre kellett menni Fehérgyarmatra. Akk 0 r még Kőccsébe nem volt vásár, mert Kőccse csak kis község volt. Majd később adták aztán meg Kőccsének a vásárt, akkor aztán mentünk Kőccsébe, a vásárra. (Nagyszőllős és Beregszász közül melyik volt a jelentősebb, amit nagyobb vásárhelynek lehetett számítani?) Nagyobb vásárhelynek Beregszász volt. De itt legközelebb Tiszaujlak volt, ide minden héten lehetett menni, a terményt szintén Újlakon vásárolták. Majd. . . nem tudom, mi is vőt a neve annak a terménykereskedésnek. . . (Fehérgyarmaton? ) Nem, itt helybe is. (Az is állami volt?) Nem, az társulati. . . valami volt, kereskedőé volt, Hartmann kereskedett itt Tiszabecsen, majd akkor azt negyvenhatba, negyvenhét, akkor aszt alakult ez a Futura. Akkor aztán szövetkezeten keresztül lett a felvásárlás, majd aztán most már a terményforgalmin keresztül. Hát elég nehéz volt itt ennek a vidéknek a vásározás legjobban, mert a piac nagyon messze volt. Se piacra nem tudott menni, ha jószágot el akart adni, akkor csak hajtani kellett olyan messzi, meg Csengerbe, nem is tudok másfele, majd később alakult aztán megint Jánkon, meg Tarpán. De hát ez már megint később. (Es a milotaiak mindegyik helyre egyformán jártak, amiket itt említett?) Hát. Nem messzire vót Nagyszőllős se, Beregszász se, hát ide mentek szekérrel, gyalog, mert vonat volt ugyan akkor is Tiszaujlaktul Beregszászig, de vonaton nem nagyon mentek még akkor.
