Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

Igen. Na, semmi akadálya, mondom, itt van búza. Na hát ők hát nekünk fizetnek ennyit, aztán hát menjünk vélek, azt csináljuk. Igy aztán. . . na akkor aztán nem jöttek ők többet, hanem. . . na, ők jönnek le este, mi meg menjünk le. Mi aztán igy belekeveredtünk. Elébb, mondom, ketten, szilveszter estéjén, akkor kerestünk öt-öt pengőt ketten. Tiz mázsa búza ment által, akkor csak egy pengőt adtak egy mázsáért. Aztán két pen^ gőt, majd már később öt pengőt kaptunk egy mázsa búzáért. Igy aztán nálunk is, jó időszak volt az életemben, ami hát jő volt benne, mert ott nem kellett nagyon dolgozni, azt többet kerestem, mintha elmentem kubikolni. (Egyszer se kapták el?) Azt sok elmondani, mert hát nagyon furcsán ment el. (Miért?) Hát elébb féltünk a magyaroktól is. Már aztán amikor ösmeretséget szereztünk a magyar katonákkal, akkor már túlfelül féltek azok is, meg már mi is féltünk, mert ez még jegén volt az első menet. Azután pedig hajóval szállítottuk által. Hát mán én is úgy csináltam, hogy hát én fogadtam egy másik hajóst, aki átment a hajóval, átvitte a búzát, majd áthozta a pénzt. Annak fizettem egy éccakára öt forintot. Vagyis öt pengőt. Na de az is soká jött általfele, egyszer aztán azt mondtam neki, hogy hagyja, szálljon ki, azt megyek én. Azt magam hajtottam. De már társul vettük be őket, az Csecsére való volt, kettő. Igy voltunk azt már négyen. Akkor azoktul elszakadtunk, akkor kezdtek itt Milotán, akkor lettünk ötön. Igy aztán - hát nagyon furcsa azt elbeszélni - nappal is volt, mikor szállítottunk, éccaka is volt, mikor szállítottunk, később aztán még a cseh fináncokkal is barátságot kötöttünk, igy aztán már nem féltünk se tul, se errül. Hát igy ment aztán a dolog. (És hogyan tudtak azokkal barátságot kötni?) Hát ugy, hogy hát amikor elfogták, mert hogy mondjam ki, egyszer, itt porond volt, legelőbb mézet vittünk, áztat elfogták. Bosszantott engemet is szörnyen, mert én vittem által a hajóval, felvittek a partra, akkor már, aztán mikor fent volt mind a három kanna, akkor jött a finánc. Akkor aztán rajok lőttek, azok elszaladtak, a kanna meg ottmaradt fent. Mérges voltam, ha legalább lelökték volna, én belevettem volna a hajóba, aztán visszahoztam volna. Na de hát nem várhattam én se tovább, mondom, gyerünk vissza, átaljöttem a hajóval, na akkor mondta túlfelül a finánc, hogy na ez jó. Mondom, ez neked jó! Na mikor ez megtörtént, akkor a búzával jártunk úgy, akkor is átalvittük a búzát, pakolják kifele a hajóból, akkor jött a finánc oda.