Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

ba került. Még meg szerette az asszony is az italát, az ember is szerette az italát, dógozni az is hiába dolgozott, mig a vének éltek, mikor már ugyi hát nagygazda lett, megvetette a dolgot ü is, cselédet tartott, hamar nyakára hágott a nagy birtoknak. (Van neki utódja?) Nincsen. El is pártul innét, még akkor öt gyermeke volt, egy lánya volt férjnél, a többi még vele vót, elpártult Milotárul. Hogy aztán hova kerültek, merre? Még akkoriba hallottam, mer Fülesdre kötözött innét, majd Fehérgyarmaton is laktak, utoljá­ra aztán azt hallottam, hogy ez a Török Mihály megvakult, vi­lágtalan lett, de nem kellett egy gyermekének se, úgy kódúit. Ide jutott a sorsa. De hát aztán ugyi, kisebb gazdák is, akinek ke­vesebb födje vót, meg vót szorulva, egy-egy hód fődet eladott. Akkor még nem holdba beszéltek, csak köblösbe. Egy köblös ezerkétszáz öl főd volt. Hát eladta jó olcsón. Akkor voltak ugyi olyan igyekvő, módosabb gazdák, akinek meg tehetsége volt, azt megvette. Ha másképp nem, még a bankbul kivette, kapott bank­pénzt, hát itt ezt a Török Mihályét is aki megvette. . . (Ki vette meg?) Hát a korcsmán errül van egy telek, most Járai Sándor la­kik ott, de akkor Barta Gusztié volt. Meg annak vót egy testvér­je, Barta Péter, az meg ott lakott, ahol most az óvoda van, azon az udvaron, meg az apósa ennek a Barta Gusztinak, hárman vet­ték meg a Török Mihály-féle birtokot. Átvállalták az adósságot vele együtt a bankba. Na de azok aztán dógoztak is, meg vót ne­kik födjük is azon kivül még, ami termett, jól gazdálkodtak, ha­mar kitermelte. (Ki volt a Barta Gusztáv apósa?) Hát azt Nyilas Gábornak hivták. Ott lakott, most Kisfalu­si. . . lakik azon a helyen. (Volt egy olyan dolog a harmincas évek vége felé, hogy vé­detté lehetett a birtokot iratni. Nagyobb gazdáknál volt ez inkább. Nem lehetett elzálogosítani. Emlékszik erre?) Nem emlékszek. Megint ez ugy van, mint már mondtam egyszer, nekem nem vót, az ijjesmik nem érdekeltek. Nekem azon kellett a fejemnek fájni, hova tuggyak hónap munkára men­ni, hogy a mindennapit megkeressem. Nem azon, hogy milyen védettség vót a főd felett. Hát az ilyeneken nem vót nekem ka­ponyám, hogy ezen törjem a fejem. (A munkák, amikre elment, ezeket az év elején nem lehe­tett előre tudni, hogy milyen munkák lesznek? Ez csak közben derült ki mindig?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom