Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

nak a végnél ment gabonaut, járni a földekhöz, azon kétoldalt árok, a falusi gazdák is tisztán tartották. Az elöljáróság az már meglátta, hogy ez az árok olyan betelőformán van, akkor kidoboltatta, ezt és eztet minden gazda a földje végén pucolja ki. Igy ment a pucolása. Ki-ki a maga födje véginél. (Milotán tagosítatlanok voltak a földek teljesen?) Teljesen. Nem volt tagosítás. (Egy embernek általában hány részből állt a birtoka?) Hát ez ugy volt, hogy volt egy holdas, másfél holdas, nyolcszáz öles, ötszáz öles, még a módosabb gazdának is volt, még háromszáz öles is egy táblában. (Jó volt ez, vagy rossz?) Hát ha a gazdálkodást ügy vitték, mint mondjuk máma már, hogy ez a mindenféle műtrágya meg lett volt adva, hát nem volt az rosszabb, mert akkor itt vizkár a milotai határban nem volt. Mert ez itt most ment egy ezer öles darab a táblán keresztül, ezen már igy barázda volt végig a két oldalán. Mert abba igyekezett mind a két szomszéd annak idejébe, hogy őszi vetés történt is, vagy ahol tavaszi is, már ilyen zabárpaféleség, hogy annak a barázdája tisztán maradjon. Minden két föld között barázda volt, evvel tudta eltulajdonítani, hogy ez a darab az enyém, a másik darab a tiéd. De azt tisztán tartotta mind a két gazda. Es ott a végin való árok levezette már a vizet. Még ha tudom is én, egy ezer öles darab az már szélesebbre terült ki abba a táblába, került benne olyan lapályabb hely is, ott meg keresztbarázdát vontattak a két szélső barázdához. Pláne az őszi vetéskor, ami a télnek ment neki, ott olyan tisztán ment neki! Hát termett is azért a gazdáknak annak idejébe. (És utána, mikor a téesz bejött?) Hát akkor bizon elég csáva, semmi se lett. Itt a milotai határon jó darab ideig. (Miért? Hiszen ugyanazok az emberek voltak. ) Hát ugyanazok az emberek, de hát minden a fejétül függ. Ha az a feje nem figyel rá, pláne mikor itt össze lett a sok nép vágva, hiába szegénységbül állott nagyobb részben, azért soknak annak sem tetszett a szegények közül se, hogy igy öszsze lettünk csapva. Jobbnak látta, hogy ő napszámba járt a nagygazdánál, vagy részes aratásba. (Már az ötvenes téeszesitést igy mindenkire eléggé kötelezőnek vették?) Az még nem, az ötvenes. Szóval hatvanban lett ez a község betömöritve teljesen.