Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

(A gyerekek születése a gazdálkodásban nem hozott válto­zást?) Nem. Én a fiamat ugy vittem el a gimnáziumba, hogy azt mondtam, ide hallgass fiam. Nekem a szépnagyapám érettségi­zett ember volt, és amikor leérettségizett, hazajött és gazdál­kodott. Eridj te is. En téged el tudlak nélkülözni addig, úgyis még gyermek vagy, eridj, tanulj, érettségizz le. Amig, mon­dom, te leérettségizel, én akkor, mondom, ötven éves leszek. És akkor haza fogsz jönni gazdálkodni. Rendben van, apám, na­gyon jó fejű fiú volt, el is ment. Majd Debrecenben tanult, ott járt a gimnáziumba, egyszer azt mondja nekem, apám, mire én leérettségizek, ugy látom, nem lesz mibe gazdálkodni. Mondom, én is úgy látom, fiam. Na hát azt mondja, mindegy, megyek to­vább. Igy aztán tanult. Na, akkor még nem. Mérnök akart lenni minden áron. De akkor még folyt ez a kulák világ, tehát enge­met is kuláknak nyilvánítottak, és a milotai tanács nagyon rossz véleményt adott rula, a tanácselnök. Akkor aztán elment ő Nyír­bátorra, már akkor Nyírbátorban lakott a lányom, elment oda azokhoz, a kenyérgyárba ment dolgozni. Érettségivel. De ott az­tán már látta az elnöke annak a kenyérgyárnak, hogy hát milyen feje van a fiúnak, előjött, hogy menjen egyetemre. 0 fizet érte mindent, csak menjen egyetemre. De nem ment. Ott aztán ké­pezte magát evvel a könyveléssel, meg mindent. A Marx-egye­temet azt elvégezte. (Mekkora szerepe volt a felvevő piacnak ebben a takarmány­termesztésben? Volt valami szövetkezet, vagy átvevőhely?) Nem volt. Mondom, itt Tiszaujlaknak hordtuk át a takar­mányt, de nagyon jó árat fizettek érte. Ügy egyes emberek vet­ték azt. (A vetőmagot meg jószágot szintén igy vásárokon, meg más gazdáktól szerezték be?) Azt magunk. Magunk hagytunk vetőmagot. (Mi az egyáltalán, amit máshonnan kellett megvenni?) Már a ruhát azt igen. A vetőmagot azt nem, már a csép­lésnél félretettük, hogy ez vetőmagnak marad. (Mi volt az, amit nem is vittek piacra, és mi volt az, amit in­kább piacra vittek?) A búzát eladtuk, ahogy tudtuk, meg a zabot is. Árpát nem nagyon adtunk el, nem sok árpát termeltem, azt feletettük a dis znóval. (Tejet?) Nem kellett a tej senkinek. Megette a bornyu. Meg a ma­lac. F. : Volt turó, rengeteg turó, tejfel, minden.

Next

/
Oldalképek
Tartalom