Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 24. évfolyam (Budapest, 1981)

KOVÁCSY TIBOR: Paraszti gazdálkodás

nekem csak ezerhétszáz forint adósságom van. Körülbelül har­mincba lehetett ez a dolog. (És ezt az ezerhétszázat mikor tudta kifizetni?) Ezt kifizettem elég hamar. Mindig törlesztgettem, törleszt­gettem lefele lassan. Tán minden negyedévben kellett kamatot fi­zetni, de mindig törlesztettem. Ami pénzem került, attul mind­járt meg is szabadultam. F. : Olyan szerencsétlenek voltunk, hogy mire kifizettük, addigra a bank megbukott. Hát mikor aztán, na mán ki van fizetve, megbukott a bank. Odaveszett a részvény is. (Ebben az időben már többen is áttértek a lóherére?) Többen is. (Ki volt az első?) Itt volt egy ember, úgy hittak, hogy Berhés József. Ez kezdte meg. (Hogyan jött rá erre?) Hát ez például fiatal korán egy suszter volt. F. : Teljesen nincstelen volt. A fia Pest mellett, Sziget­szentmiklóson lakik. Hát nem tudom, hogy jobbnak látta, szerette az a földet a suszterségtül. Tevékeny ember volt nagyon. (Volt még itt ilyen iparos, aki jó gazda is volt, vagy jól kereső ember?) Hát nem tudom, hogy volt-e. Nem mondhatom. (A többi iparosok azok honnan valók voltak?) Hát volt itt egy pár suszter, meg még egy zsidó is volt, emlékszem rá, ilyen asztalos meg ilyesmi az azt nem is volt egyáltalán a községben. (Borbély, kovács, szabó?) Kovács volt, még most halt meg az öreg, nem is olyan régen. Szabó nem volt. Itt Tiszabecsen volt szabó kettő is. Oda­jártunk mi ruhát varratni magunknak meg a gyerekeknek is. (És ilyen komolyabb kereskedők?) Komolyabb kereskedő nem volt a faluban. Volt itt egy zsi­dó, nem messze lakott hozzánk, egy fiatal ember volt, ez fog­lalkozott vele, egy bornyut megvett, vagy egy tehenet megvett, szegény volt nagyon. (Hány éves volt, mikor önállóan kezdett el gazdálkodni?) Hát körülbelül harminc. Mert mig az anyám élt, nem akar­ta a gyeplőt kiengedni a kezéből. O irányitott. F. : De jól ám! Nagyon ügyes asszony volt. (Honnan értett hozzá?)

Next

/
Oldalképek
Tartalom