Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

Először kocsis lettem, melyet kitüntetésnek vettem, mert a lovakat az állami gazdaságban nem bizták rá mindenkire. Két év múlva lakást is kaptunk, igy felköltöztünk Gyertyánospusztára. A fizetésre sem panaszkodhattam: 1950-ben havonta 1500 Ft készpénzt kaptam és egy kat. hold termését, amit akármelyik gabonaféleségben vagy kukoricában kérhettem. Feleségem állatok nevelésével volt elfoglalva. Gyakran még két magdisznót is tartottunk, s a malacok eladásából is szép jövedelemre tettünk szert. A baromfiak tartásából pedig a tojás biztosította a napi szükségleteinket. Az új körülményekhez, az új viszonyokhoz azonnal alkalmazkodni tudtam, a jó munkámmal pedig hamarosan kivívtam a gazdaság vezetőinek elismerését. Többször kaptam kitüntetést, mint pl. "A legjobb fogatosnak", két izben lettem "Kiváló dolgozó", melyek elnyerésekor pénzjutalmat is nyújtottak át. Úgy éreztem, érdemes volt jói dolgozni. Szorgalmamnak köszönhettem azt is, hogy 1954-ben brigádvezetőnek tettek meg, s ezt a tisztséget tizenhárom éven át, a gazdaságtól való megválásomig töltöttem be. Közben nem feledkeztem meg a továbbképzésemről sem. Tudtam, hogy felelősségteljes posztomat csak úgy tölthetem be hiánytalanul, ha tanulok. Most itt volt az alkalom arra, hogy ifjúkori mulasztásaimat, melyeket önhibámon kivül követtem el, pótoljam. Visegrádon háromhónapos szakszervezeti iskolát végeztem el, ahol bővithettem politikai ismereteimet, egyúttal látóköröm is kiszélesedett. Nemsokára Kalocsára küldött az állami gazdaság, ahol a kétéves állattenyésztési szakiskolát végeztem el jó eredménnyel. Tanulmányaimat a gazdaság tehenészetében hasznosithattam. Abban az istállóban, melynek vezetője, irányitója voltam, a fejési átlag négyezer liter fölé emelkedett. Az évek múlásával a családom is megszaporodott. Amint emiitettem, JÁNOS fiam 1947-ben született, őt követte GIZELLA 1951-ben, 1953-ban ISTVÁN lett a következő gyermekünk, s a sort MÁRIA zárta be, 1959-ben. A nagyobbak szakmát tanultak, a fiúk kőművesek lettek, GIZELLA szövőgyárban dolgozik, MÁRIA pedig most megy majd a nyolcadik osztályba. Az ő életútjukat nem lehet összehasonlitani az enyémmel, sokkal simább, sokkal töretlenebb. Amit lehetett, mindent megadtunk gyermekeinknek. Kicsi korukban megkapták a játékokat: labdát, hintalovat, futballt, szekeret, a leányok babát, babakocsit stb. - Legyen jobb nekik, mint nekünk volt, - szoktuk mondani a feleségemmel. Nekik nem kellett az iskolából otthon maradni azért, mert napszám-