Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

1945. november elején orvosi vizsgálatnak vetettek alá valamennyi erdei munkást. Szerencsére egy nagyon jóindulatú budapesti származású zsidó orvosnő kezelésébe kerültem, aki OKS-nak, vagyis munkára alkalmatlannak nyilvánitott. A következő héten vonatra ültettek a hasonló "minősitésüek"-kel együtt, s anélkül, hogy tudtuk volna, hova visznek, egyszer csak Magyarországon találtuk magunkat, s november 23-án, a büki búcsú napjára érkeztem haza. Nem várt senki sem, de annál nagyobb lett az öröm, amikor váratlanul betoppantam a családi körbe. Nem tudták, mi lett a sorsom, már le is mondtak rólam. A fogságom napjaira emlékezve megállapíthatom, soha annyi halat nem fogyasztottam el életemben, mint azokban a hónapokban. Az erdei munkák alkalmával sokat segitettem az orosz asszonyoknak: fakötegeket készítettem részükre, sőt, többször haza is szállítottam a tüzelőjüket. Igen hálásoknak bizonyultak, mert gyakran kaptam tőlük kenyeret, tejet vagy gyümölcsöt, a mindig éhes fogolynak pedig ez igen jól esett. Hazakerülésem után nemsokára egyik büki gazdához, Szedenits Istvánhoz szerződtem le szolgának. Éppen egy évig munkálkodtam nála, melyért havonta 50 kg búzát és 50 kg rozsot kaptam bérként. A munkám ugyanaz volt, mint az első gazdáimnál. Itt azonban egy nagy kedvezményt harcoltam ki magamnak. Az aratás ideje alatt két hét aratási szabadságot adott a gazdám, mivel nála külön arató dolgozott. A két hét alatt Meszlen községben vállaltam aratást menyasszonyommal együtt. Én arattam, ő pedig markot szedett. Nem kíméltük magunkat, kora reggeltől estig vágtuk a gabonát, majd az esti órákban kötöztünk és kepébe raktuk. Kedvezett az időjárás is, s a két hét alatt 21 mázsa gabonát kerestünk. Nagyon kellett számunkra ez a tőke , mert a cséplési munkák befejezése után hamarosan megtartottuk az esküvőt. 1946. október 13-án nősültem meg. A falumbeli Szanyi Gizellát, egy zsellércsalád leányát vettem feleségül. A háború nyomai még mindig kisértettek, nagyon nehezen lehetett beszerezni a házasélet megindulásához szükséges dolgokat. Kölcsön kapott ágy volt az összes bútorunk, s egyelőre anyósoméknál húzódtunk meg. Nem tartottunk nagy lakodalmat, egyszerű vacsora követte az esküvőt, s csak a legszűkebb rokonságot hivtuk meg, de igy is kb. 40-en vettek részt a vacsorán. A vendégek nem éheztek, mert egy süldőt vágtunk le, s ebből bőségesen étkezhettek a meghívottak. Az aratási keresetünkből vettünk három süldőcskét. Ebből az egyiket gyorsan