Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A második nemzedék

6. Apa cuka, funda luka, Funda kávé kamanduka, Abcug, fundaluk, Funda kávé kamanduk! 7. Lementem a pincébe Vajat csipegetni, Utánam jött apám, anyám, Hátba veregetni. Nád közé bújtam, Nádsipot fújtam, Az én sipom igy szól: Di - dá - du, Te vagy az a nagy-szá-ju! (A kiolvasó mondókákat a kijelölt gyermek mindig ütemesen, hangsúlyozva mondta el. A szöveg végén aláhúztam azokat a szótagokat, amelyeket egészen lelassított. ) 8. Elment apám répát lopni, Elfelejtett zsákot vinni, Levetette bugyogóját, Abba dugta a ré-pá-ját... Fuss! A tavasz kezdetén, alighogy felszáradt a föld, kiválasztottunk egy sima területet, és ezen csigáztunk. Kiváltságos gyereknek tartottuk azt, aki csigával rendelkezett. Ostort csak szereztünk a csiga hajtásához, mert ezt magunk is készítettünk. Ilyenkor aztán egy csigához még tizen voltunk és felváltva kergettük a gyalogjárdán, a házak előtt. Mikor nagyobbacska lettem, fájdalmat is eltűrő kedvelt játékunk volt a seggreverős. A játékhoz kellett egy szembefogó, egy bedőlő, a többiek pedig az ütők. Úgy a szembefogót, mint a bedőlőt kilvasó mondókával választottuk ki. A szembefogó falhoz vagy fához támaszkodott háttal és felállva, s az Ô tenyerébe a derekával meghalt a bedőlő úgy, hogy ne láthasson. A bedőlő megfeszült fenekére ütött a tenyerével valaki az ütők közül. Az ütés után az egész ütőcsoport összeugrott, a kezüket feltartva sisegtek. A bedőlőnek a csoport közül kellett kiválasztani, hogy ki ütött rá. Ha ezt kitalálta, akkor ennek kellett bedőlni, ha pedig nem, maradt továbbra is a bedőlő. - Jaj volt annak, aki hosszü ideig bedőlő maradt, mert arra törekedtek, minél nagyobbat és csipősebbet üssenek. Gyak-