Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

hetekig élet-halál között eszméletlenül feküdtem. Nagy nehezen átestem a krizisen, de még májusban sem tudtam teljesen erőre kapni, annyira levett a lábamról a betegség. Júniusra épültem fel csak annyira, hogy a borona leveleket fel tudtam rakni a szekérre. Sehogy sem tetszett nekem a Fertő tó vidéke, s mindenáron szabadulni igyekeztem innen. Először a vőm, Döbrössy István indult el (Anna lányom férje), s Peresznye melletti Anna majorban talált alkalmaztatást. Hamarosan én is követtem a családdal együtt. Ekkor már a második asszonytól is voltak gyermekek: TERI és SANYI Cenken születtek, meg ott élt már közöttünk feleségem hozott gyermeke, a LAJOS, - MARISKA Hegykőn született, de egy éves korában meghalt, s Hegykőn is temettük el. Anna majorban csak néhány hónapig dolgoztam, s innen hivott át Józsa intéző a büki uradalomba. Itt megtaláltuk a számításunkat, s meg is állapodtunk. A sok gyermek részére kaptunk egy nagy szobát, melyben bőséges helyet találtunk. Igaz, évekig közös konyha jutott hozzá, de ez is akkora volt, mint egy nagy szoba, itt sem kellett szorulkodnunk. Érdekes volt a Bükre kerülésem. Éppen a szőlőben dolgoztam társaimmal együtt, permetezést végeztünk, amikor a dülő végén megállott a csepregi uradalom intézője, s nekem kiabált. Nem tudtam elképzelni, miért keres engem. Kellő tisztelettel megálltam előtte, s a következőt közölte velem: - Holnap menjen le Bükre a Józsa intéző úrhoz, aki megfogadja magát csikósnak. Szüksége lenne egy ügyes emberre, mert nemrégen halt meg a csikók gondozója. Másnap le is mentem Bükre, s jelentkeztem az intézőnél. - Maga az a Mihályfi? - kérdezte. - Igen, tisztelettel, - feleltem. - Én magát nem csikósnak, hanem béresnek fogadom meg egyelőre, majd tavasszal kapja meg a csikókat. Jó lesz-e? Könnyen megállapodtunk, s a hátralévő negyedévre előre megkaptam a konvenciót, mely megegyezett a többi cselédével. Igy kerültem Bükre, ahol először béresként kezdtem. 1936-tól vagyok ebben a községben, s az eddigi helyeim között talán a legnyugodtabbnak mondhatom. Elvégeztem becsülettel a munkámat és nem háborgatott engem senki. Először Józsa István intéző alatt szolgáltam, de hamarosan elment tőlünk, s Matusek István lett az utóda. A közvetlen irányitóm pedig Horváth János gazda volt, majd őt Baranyai János váltotta fel. A gazdák osztották el közöttünk a munkákat.