Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A tizenötgyermekes család

I Jött a tekintetes úr, s elmondtam neki a kalandomat. Siettetett haza, hogy megmentsük a két szép állatot. Ezután sokáig csak a rosszabbik párral indultunk be Szombathelyre. Egyik reggel éppen a befogáshoz készülődtem, mikor megállott mellettem a tiszttartó úr: - Te Jóska, még ma be kell lépned a kommunista pártba. Ha ezt nem teszed, kiadok rajtad. Keresd meg a Hütter Jóskát, akitől megkapod a piros könyvet. Nekem már megvan, mert én is kommunista lettem. Nem mondhattam ellent, igy lettem párttag. Mikor a városba indultunk, mindig piros rózsát tűztünk ki mellünkre. Egyszer - emlékszem -, május vége felé járhatott, mikor a tiszttartó befogattatta velem a két szép állatot, Rablót, meg a Csinost. Igen ünnepélyesen kiöltözött az úr is. - Szombathelyre megyünk. Ertesitést kaptam, hogy ma délután a Fő téren Kun Béla beszél a város népéhez. Mi is meghallgatjuk. Tényleg, rengeteg ember tolongott az utcákon, vitték a vörös zászlókat a munkások és dalokat énekeltek. Én nem hallgathattam meg, mert a lovakra kellett vigyáznom. Kocsival pedig meg sem lehetett közeliteni a Fő teret. Augusztus elején pedig az a hir jött, megbukott a forradalom. Ki is cseréltük rögtön a piros rózsát és fehéret tűztünk ki helyette. Hát, abban az időben ilyen világot éltünk. A fehérek azonban hamarosan elvették Zsiraldóni tiszttartó úr kedvét. Elvitték kihallgatásra, s csak másnap engedték haza. Nem beszélt arról, hogyan történt a kihallgatáson, de azt láttam rajta, hetekig még nem is mosolygott. Tizennégy évig voltam parádés kocsis Salköveskuton. Közben a, család is terebélyesedett: 1920-ban született a JÁNOS, 22-ben a JÓZSI, 25-ben pedig a PISTA: igy már heten ültünk le az asztal köré. " A legidősebb fiútól, Jánostól értesültem arról, hogy rajtuk kivül még négy gyermek is született, de ezek csecsemőkorukban meghaltak. - Erről nekem Mihályfi József nem nyilatkozott. Az egymás után következő, szinte évenkénti szülések az édesanya szervezetét nagy megpróbáltatásnak tették ki. Na, és a megerőltető házi és mezei munka kikezdte egészségét, s 1929ben, még fiatalon, 36 éves korában meghalt, maga után hagyva öt pici árvát. Igaz, a legidősebb leány, Ilonka, tudott segiteni a gyermeknevelésben, de neki már férjhezmenési tervei voltak.