Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK Az előzőekben leírtak legnagyobb részét, a mezőgazdasági cselédeink helyzetét a legtöbb helyen általánosként jelöltem meg, s végeredményben ezt az általános jelenséget igyekeztem kiemelni. Az egyes uradalmakban nagy-nagy különbségek mutatkoztak ugyan a lakás, a bér, a bánásmód tekintetében, a munka intenzitásának megkövetelésében, - a jogtalanságuk, a társadalmi helyzetük és az agyonhajszoltságuk azonban mindenhol azonosnak mutatkozott. Az egyéni sorsok oly sokrétűek, annyifélék, ahány cselédet találtam a major területén. Életüket a megélhetésükért vivott küzdelmek, sokszor nehéz harcok irányitották, éppen ezért a cselédsorsokat, a cselédutakat nagyon nehéz volt követni, mert annyi irányból jöttek, ahányan voltak. Vándorlásaik során vitték magukkal gondjaikat, bajaikat, s mint ahogy a csiga magával hordozza a házát, ugy cipelték magukkal életük minden terhét. Az élet küzdelmei sodorták őket bizonytalan irányba. Hogy holnap mi vár rájuk, mi lesz a sorsuk, maguk sem tudták, csak sejtették. Mint ahogy a megáradt folyó magával sodorja a fövenyt, a homokot, ugy sodródtak ők is az élet küzdelmei között. A megszűnt áradással a folyó lerakja terhét, ugy ők is megpihentek egy rövid időre, hogy majd az ujabb árral tovább sodródjanak. Hát ilyen volt a cselédsors is. Nem tudtak megállapodni egy helyen, vitte őket a jobb, az emberibb élet utáni vágy. A vágy azonban csak vágy maradt. Juthatott-e számukra jobb hely, jobb körülmény az előzőnél? A rosszabbat legfeljebb csak a rossz váltotta fel, s megállás nélkül keresték a nyugalmukat. Az örök vándorlást csak az öregség szüntette meg, amikorra már a reménykedés is kihalt szivükből.