Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A cselédek életkörülményei

De miből is fedezték a család azon költségeit, melyek a megélhetésen felüli szükségleteikhez kellettek? Az élelmüket a konvenció nagyjából fedezte, de hát ruházkodni is kellett, sok­szor fordultak az orvoshoz, mely egyúttal gyógyszerigénnyel is járt, a születés, a halálozás, az esküvő is sok-sok kiadással párosult. Nyitott kérdések sorozata áll előttünk, hogy miből te­remtették elő a ruházkodás, a gyógykezeltetés, a keresztelés, a lakodí.lom, a temetés stb. költségeit? Nagyon nagy előrete­kintés, alapos számitgatás kellett a kevéske kereset szétosztá­sához. Baromfiakat neveltek, anyadisznót tartottak, hogy ennek malacait eladva néhány pengőhöz jussanak. A baromfiakat sem a család fogyasztotta el, mert a tojáspénz sokszor kisegítette a konyhájukat. Végeredményképpen a saját szájuktól vonták meg a falatot, hogy a napi költségvetéseiket előteremthessék. Ismertem olyan családot, ahol a gyermekek lábára ak­kor húztak legelőször cipőt, amikor azok az iskolába kerültek. A nehézségeiket pedig tovább növelte az a körülmény, hogy a nagy létszámú családnak legfeljebb csak 2-3 pár lábbelije volt, igy a gyermekek csak felváltva mehettek iskolába. A pénztelenség kényszeritette őket arra, hogy az alig tiz éves korú gyermekeket napszámba küldjék, mert az ő kere­setükből származó pár fillérre is szükségük volt. Nekik korán kellett elkezdeni a munkát, hogy valamit feloldjanak a nehézsé­geken. Maguk a szülők sem tudtak beleilleszkedni a falu társa­dalmi életébe, hiszen a nyomor, a kivetettség idegenekké tette őket mindazok előtt, akik jobb életkörülményeket tudtak biztosí­tani maguknak. Ezért láttak esküdt ellenséget mindenki másban, aki nem körükből vagy hasonló sorsból származott. Minden két cselédszobához tartozott egy konyha. Itt volt ám még csak világ! Ezen a szük helyen napról-napra gyakran 3-4 cselédasszonynak két tűzhelyen kellett elkészítenie a csalá­dok reggelijét, ebédjét és vacsoráját. Ez a közös konyha képez­te leggyakrabban az összeférhetetlenség, a civakodás alapját. El­képzelhető, mi lehetett itt, ha egy-egy házsártos asszony akadt közöttük. Zajlott a veszekedés, a perpatvar sokszor napokig. Ilyenkor az uraság, az intéző elé mentek panaszra, hogy mind­egyik a maga számára követelje az igazságot. A nézeteltérések leggyakrabban a gyermekek és a szük hely, illetve az állatok, főként a baromfiak miatt pattantak ki. A nyomorúság kényszerítő ereje, a megváltoztathatatlan helyze­tük azonban csakhamar a kibéküléshez vezette őket. Aki pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom