Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

nagy volt a hideg, száraz ágakból tüzet gyújtottak, s emellett melegedtek felváltva. A bérüket természetben, a kitermelt fa egy bizonyos részéből kapták meg, de pénzt is kereshettek néhány fajta termeivényük után. Igy minden rönkfa köbmétere után egy pen­gőt, az ölbe rakott tűzifa után pedig ölenként két pengőt kaptak. Természetben kapott bérük: a kitermelt ág és tuskó fele. Az erdei munkára elsősorban az uradalom aratóit fo­gadták fel, a még hiányzó létszámot pedig a falu zselléreivel töltötték ki. A foglalkoztatottak száma 60-80 között mozgott. Az erdész elmondása szerint a munkásokat bebiztosí­tották a baleset ellen. Egyszer az egyik munkásra rádőlt a fa. Annak ellenére, hogy a munkást terhelte a felelősség, a gyó­gyulásig, mely kb. fél évig tartott, megkapta a teljes bérét, amit egészségesen fizettek ki számára. Pm. : ARATÓ - Az aratók három héten át megfeszített erővel vágták a rendeket. - Csak a cséplés után fizették ki az aratókat. ARATÓGAZDA - ARATÓBANDA - Az aratógazda már a téli hónapokban elkezdte az aratóbanda szervezését. A fegyel­mezéssel nem kellett foglalkoznia az aratógazdának. Az arató­banda minden tagja lelkiismeretesen végezte munkáját. MAROKSZEDŐ - A marokszedő egész nap sokat hajla­dozott. Nem sok termény jutott a marokszedőnek. NAPSZAMOS - A mezei munkák legnagyobb részét a napszámosok végezték. Sokrétű feladat jutott a napszámosoknak. FAVÁGÓ - A legnagyobb hidegben is elindult a favágó az erdőre. A téli időszakban, ha nem is csurrant, de mégis cseppent valami a favágóknak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom