Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - Az uradalom népének munkaköre

Lovai vontatták a járgányt, melyet összekapcsoltak a szecskavágóval és a répareszelővel. A lereszelt répát azután összekeverték a leszecskázott árpaszalmával. - Ezt a keveréket, az un. szecskát a gulások kosarakban vitték az állatok elé, s ezek a jászu -ból fogyasztották el. Ezért a sokrétű munkájáért a TEJESKOCSIS felemelt cselédkonvenciót kapott. - Ez a többlet 2 q búzát jelentett évenként, napi fél liter tejjel, s a készpénzjárandósága egy évre nem 32 pengő, hanem 50 pengő volt. Lakása közös konyhás, egy szobás, kamrás, cselédeknek járó lakás vo],t. Pm. : Már kora reggel zörgött a tejeskocsis szekere az ablakok alatt. A tejeskocsis vidám fütyörészéssel haladt az országúton. f. ) PARÁDÉSKOCSIS - Termelőmunkát nem végzett, de az uradalomban mégis a cselédek közé sorolták. - Rendszerint az uraság hintójába befogott lovakat hajtotta, ezeket gondozta, s ha az urait valahová szállitotta, diszesen kizsinórozott ruhát viselt. A lovainak szerszáma is kidiszitett, kifényezett volt. Urai minden esetben megkövetelték tőle a feszes testtartást, ha a bakon ült, s egyéb alkalmakkor is kisért, "uri" viselkedést vártak tőle. Megkivánták tőle hajának, arcának ápoltságát, ruhájának pedig mindig tisztának, vasaltnak kellett lenni. Hogy valaki a majori fiatalok közül eljusson a "parádéskocsis" rangig, végig kellett járnia az "illem" iskoláját vagyis a kastély körüli szolgálatot. Bokor Ernő, ma 70 éves nyugállományú tsz-tag a szolgálat sok-sok fokát megjárva jutott el a parádéskocsisságig. Alig mult el 15 éves, mikor HÁZISZOLGA-ként a kastély udvarát takaritotta, vizet, fát vitt a konyhára, postára vagy a boltba küldték, s egyéb teendőket látott el. Inkább a kastély idősebb alkalmazottjait szolgálta ki. Ahogy fokozatosan erősödött, 18 éves korában ROZVEITER lett, ami a parádéskocsis segitójét jelentette. Tisztitotta a lovakat, fényezte a szerszámokat, a kocsit lemosta, segitett az etetésben, az almozásnál. - Közben "elleste" a parádéskocsisi magatartást, később már melléje is ülhetett. Külön el kellett sajátitania a gyeplőfogást, az ostortartást és a feszes ülést. A "francia gyeplő"-nek mindkét szára dupla volt, s ezt a két szárat ujjai között átfonva, párhuzamosan tartotta, s jobb markába szoritott ostora pedig az ég felé meredt a jobb válla előtt. Mindennap frissen kellett borotválkoznia, útközben cigarettára sem gyújthatott, tekintetével mindig előre kel-