Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Az "uradalmak", a "majorok" népe - A majorok népének bére

Bennkosztosként alkalmaztak egészen fiatal, 12-15 éves fiukat és lányokat is, kik gyakran a felnőttekkel csaknem azonos munkát végeztek, de fizetésként csak a negyedét, jobbik esetben a felét kapták a felnőttekének. A nagyobb létszámú és a szegényebb sorsban élő családok arra is kényszerültek, hogy az egészen fiatal gyermekeket, 6-10 éveseket is, legalább a nyári hónapokban munkára küldjék, akik főképpen a gazdagabb parasztoknál liba-, disznó- vagy tehénpásztori teendőket láttak el teljes ellátásért és valamilyen használt ruhadarabért. Pm. : A bennkosztosát a gazda odaültette az asztalához. Külön ebédet főztek a bennkosztos cselédeknek. c. ) Hónaposok: tulajdonképpen egész évre leszerződtek munkára, de bérüket készpénzben kapták meg minden hónap végén. Munkakörük megegyezett a konvenciósokéval: trágyáztak, vetettek, részt vettek a széna- és a gabonahordásban, az őszi betakarítási munkában, szóval minden mezőgazdasági munkába bele kellett kóstolniuk , sőt egy-egy ökörfogatot is biztak gondozásukra. Éppen ezért a hónaposokat is a cselédek között tartották számon. Ez a "hónapos" beosztás jó előgyakorlatot teremtett a véglegesitésükhöz, ami már "konvenciós" rangot jelentett. A bérüket az intéző gyakran önkényesen számfejtette, de ez ellen vétót nem emelhettek, mert akkor a felmondás jutott legtöbb esetben osztályrészül számukra. Ebben a munkakörben jól kifejlődött fiatal legényeket alkalmaztak, akik jó "előgyakorlattal" hozzászoktak a nehezebb feladatok elvégzéséhez, s egyúttal a megbizhatóságukról, munkabírásukról is meggyőződhettek az uradalom munkáinak irányitói. Hónaposoknak nevezték azokat a mezőgazdasági alkalmazottakat is, akiknek az alkalmazási idejét a szerződésben egy évnél rövidebb - csak a tavaszi, nyári és az őszi hónapokra időben állapították meg. Uradalmakban az egész évre szerződött éves hónaposok -at alkalmaztak, mig az időszakos hónaposok inkább a parasztbirtokokon találtak elfoglaltságot, akiknél az utóbbiak inkább bennkosztosként dolgoztak a legszorgosabb munkaidőben, a járandóságuk legnagyobb részét is élelmezésként kapták meg. Ez azt jelentette, hogy gazdaságonként változott az ellátásuk, az életszínvonaluk, mert a parasztfeleség jóindulatától függött helyzetük. Télen jobbára munka nélkül tengődtek, s ezalatt sokat nyomorogtak.