Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - A kilencgyermekes cselédasszony

korban meghalt. Az élők közül én voltam a legidősebb. Három leány és egy fiú érhette meg a felnőtt kort. Utánam következett JÁNOS, aki cselédként dolgozott apám mellett, de a háborúban szerzett sebeiben meghalt, öt árvát hagyott maga után. ERZSÉBET Szombathelyre ment férjhez, ma is ott él. Családjuk nem született. ILONKA Váton maradt, ott vette el egy cseléd. Váton laknak még ma is. Hét gyermeket neveltek fel, négy leányt és három fiút. Gyermek koromban együtt laktunk közös konyhában, egy másik családdal, kiknek gyermekei "sorvadás

"-ban haltak meg. Én kettőre emlékszem, kiknek a ruháit az édesanyjuk mindig a konyhán szárogatta, s téli időszakban a kályha közelében. Sokáig a szobánkat is megosztottuk velük. Fele rész a mienk volt, a másik sarok pedig az övéké. A két család asztala a középen, egymás mellett állott. . . A falakon szentképek függtek: Jézus és Mária. Ezeket a falubeli zsidó boltjában vették, az asztalossal pedig berámáztatták. Nem lehetett olyan lakást találni, ahol ezek hiányoztak volna. Iskolába Váton jártam a lakásunkhoz közel levő iskolába. Már nyolc éves koromban megkezdődött számomra a munka. Amikor tavasszal ki lehetett menni a földekre, engem is kiküldtek szüleim. Ilyenkor csak néha-néha mentem iskolába, de a hiányzásomat sem kérték számon tőlünk. Igy történt, hogy négy osztály elvégzése után véglegesen ki is maradtam. A lányoknál igen ritkán jutott valaki a hatodik osztályig. A fontosnak azt tekintették, megtanuljunk irni, olvasni és számolni. Játékra csak az iskolábajárás előtt kerülhetett sor. Leggyakrabban babaruháztunk. Jó időben kiültünk egy fa alá, ahol a leteritett fühordóruhán varrtuk a ruhákat és készítettük a rongybabákat. Kialakítottuk a testét, majd a fejét, kezének pedig pálcikákat tűztünk, ugyanúgy a lábának is. Szemet, orrot, ceruzával rajzoltunk rá. Az öltöztetésével órákhosszat elszórakoztunk. Sok olló maradt el ilyen játékok alkalmával édesanyánk legnagyobb bosszúságára. A téli időszakban hasonlóképpen játszottunk, de most benn a szobában. A jó időben nagyon kedveltük a kövecsezést. Rendszerint párosával játszottuk. Kerestünk öt gömbölyű követ, majd leültünk a földre, ahol a talajt magunk előtt jól lesimítottuk a kezünkkel. Négy követ a földön hagytunk, egyet pedig a kézbe