Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

s a malacok nem voltak feltüntetve. Ezért egy napot ácsorogtunk Bucsu községnél, mig a hiányt pótolták a leltárban. Mindez 1920-ban történt. Két évig tartózkodtunk a Rohonc mellett fekvő Városhodász községben. Itt nagyon jó helyünk volt, hazudnék, ha panaszkodnék, de nagyon vágytunk vissza a magyar földre. Ismét egy kálváriát jártunk be, mig sikerült elképzeléseinket megvalósitani.. Egyik napon átszöktünk a határon azzal a szándékkal, hogy Magyarországon munkaalkalmat keresünk. Szombathelyen a véletlen összehozott egy büki cselédemberrel, aki a Cukorgyári Gazdaságot ajánlotta. Még aznap vonatra ültünk, s Bükön jelentkeztünk, Győrvári József uradalmi gazdánál, akiről a beosztottjai úgy nyilatkoztak: Ő itt az Atyaisten! - Azonnal nem tudott választ adni, mert még szeptember végén nem tudták ki marad, ki megy el a büki cselédek közül. Annyit mindenesetre megigért, hogy azonnal értesitést küld, ha tisztázódik a helyzet. Még egy hónap sem telt el, a hivásra egyik október végi vasárnapon ismét átjöttünk a határon. Itt Bükön, a cukorgyári iroda előtt már nagy tömeg várakozott a munkafelvételre. Lehettek vagy negyvenen is. Hamarosan jött az intéző, az "Atyaistennel". Kalapoltuk őket, de azok úgy elmentek mellettünk, mintha levegő lettünk volna. Rövid megbeszélés után kijöttek az irodából, majd közölték velünk, négy új munkaerőt vettek fel. A négy között én is szerepeltem sógorommal együtt. Azonnal átvették munkakönyvünket, s a szerződést is elkészitették. Ebbe nekünk nem sok beleszólásunk volt, mert azt kellett aláirnunk, amit ők elibénk terjesztettek. Diktálhatták a feltételeket, hiszen ott állt mögöttünk a tartaléksereg. Burgenlandból való hazajövetelünk nem okozott nehézséget, mert a cukorgyár vezetősége mindent elintézett. Könnyebben jöttünk el Városhodászból, mint ahogy odamentünk. I922. december 31 -ét irták, amikor Bükre érkeztünk. A büki fogatok már december 30-án megjelentek Hodászon, s még azon a napon minden a négy szekérre került, a hidasoktól kezdve az állatokig, a bútoroktól a ruhafélékig. 31-én, korahajnalban indultunk, s Kőszegen át este érkeztünk meg. Három napig nem kaptunk helyet, s ezen idő alatt a szekéren maradt mindenünk. Akiknek a helyére kellett volna mennünk, nem mutattak hajlandóságot a kiköltözködésre, mert nekik sztrájkban való részvételük miatt adták ki cselédkönyvüket. Három nap múlva utaltak ki számunkra ideiglenes lakást egy nagy raktárban, ahol a négy családot együtt helyezték