Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

A két csapat egymástól kb. 25-30 m távolságra állt fel, s a fakarikát ügy kellett megütni, hogy az minél messzebbre repüljön az ellenfél irányába. A karika leesése helyéről a másik fél valamelyik tagja ütötte vissza azzal a céllal, hogy átüsse az ellenfele sorain. Igy váltogatott ütéssel egymást igyekeztek minél hátrébb szorítani, mert a csapatoknak mindig a karika földre érésének helye mögé kellett helyezkedniük. A játék akkor ért véget, amikor valamelyik csapat a másiknak a kiindulása helyét elérte. Utána ismét kezdődött újból a játék. A gyakorlott játékosok azonnal is vissza tudták ütni a karikát, mihelyt az a földre ért. Ilyenkor élvezetes játék alakult ki. A téli időszakban csak a szobában vagy a konyhában jutott hely a játszadozó gyermekek számára. A legkedvesebb időtöltések közé tartozott a fafaragás a bugyii bicská-val, vagy vár- és ól-épités, - ki - aminek nevezte - kukoricatorzsából. Iskolába csak télen jártunk rendszeresen, még a távoli majorokból is. Azonban amikor bejött a munkaidő, az iskolát már csak ritkábban látogattuk. Április végétől kezdve az volt a jelszó: Irány a mező! - Ötödik, hatodik osztályos koromban ökröket vezettem, mint ostorosgyerek a vetés alkalmával, a sarabolásnál pedig a lovakat irányítottam a zabiájukat fogva. Ezért a munkáért egész napra 40-80 fillérig fizetett a gazdaság. Egyezésnél, kapálásnál szintén szivesen felhasználtak bennünket, melyért az előbbi munkáért járó fizetést adtak. A munkavégzés mellett azonban sikerült a hat osztályt elvégeznem. Az aratásnál pedig, amig a markot nem tudtam felszedni, vizet hordtam az aratóknak. Amikor egy kicsit megerősödtem, tarlószántást végeztettek velem. Kezdetben nem tudtam az ekét a barázdába beállitani, ilyenkor az elsőbéres vagy a pallér segitett, utána már nem akadt nehézség, mert a beállított eke ugy elment a maga utján, hogy még az ekeszarvat sem fogtam. Nekem az volt a dolgom, hogy az ökröket hajtsam. Máskor a szántás után szedtük az egereket, a csimaszokat. A barázdából kiszaladó egereket agyonütöttük, s egy rossz edénybe összegyűjtöttük a csimaszokkal együtt. A föld végén a pallér számolta össze a teljesítményünket és ezt beleirta a füzetébe. Darabonként negyed fillért fizettek. A tavaszi munkák közé tartozott még a kövécsszedés. Két gyermek vitt egy silingát (nagyobb kosarat), a füle segítségével, s a nagyobb kövecseket beledobáltuk, majd