Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék - Az apa nélkül maradt család

életet válassza. Igy kerültem hat éves koromban, 1910-ben Vasszécse'ny községhez tartozó LESVAR majorba, melynek akkor egy zsidó bérlő volt az ura. Ezzel megkezdődött életem vándorlása, de a kapcsolatom is megszakadt szülőfalummal. Ezután ott lett az otthonom, ahol munkára alkalmaztak. Ez hozzátartozott a cselédek életéhez, nekem is ezt adta a sorsom. Innen, Lesvárról jártam iskolába a távol fekvő Vasszécsénybe. Az uradalom nem adott segítséget a bejáráshoz, igy gyalog tettük meg a hosszú utat. Nagyon jól emlékszem a zimankós, téli napokra, mikor egymás kezét fogva mentünk árkon-bokron keresztül, hogy el ne tévedjünk, el ne hagyjuk egymást. Néha a szülők jöttek értünk felváltva, s kisértek haza bennünket. A kis csizmánkban tapostuk a havat vagy dagasztottuk a sarat, de csak akkor hiányoztunk az iskolából, mikor betegek voltunk. Három év múlva TAPLANYSZENTKERESZTRE költöztünk át, egy Rosenfeld nevü zsidó birtokos uradalmába. Itt lett teljes létszámú a családunk. Hatan voltunk testvérek. JÁNOS, a legidősebb 1894-ben született, s neki is a cselédélet jutott. A világháború kezdetén a harctérre került, s 1915-ben a galiciai orosz fronton esett el. Családja nem maradt. Hogy hol, merre halt meg, hova temették el, nem tudjuk. Jeltelen sirban nyugszik. Cselédember volt, törődtek is vele? HŐsi halottá nyilvánították, ennyi megtiszteltetés érte. ANNA 1896-ban született. Őt egészen kicsi korában elvitte apám leánytestvére Horvátországba, Eszékre. Hosszú éve kig ott nevelték, majd leányfejjel hazakerült és férjhezment Ágh Sándor nevü cselédemberhez. Ma Sárváron élnek. MÁRIA 1900-ban látta meg a napvilágot. Férjhezmenete léig, 1920-ig együtt élt családunkkal, s az uradalmakban dolgozott, mint napszámos és marokszedő. Férje, Darázs József, szintén gazdasági cseléd, ma Sopronhorpácson élnek. A negyedik gyermek én voltam. ERZSÉBET 1908-ban jött világra. Korán munkába kellett neki is állnia, hogy anyánk helyzetén segítsen. Az egyik cukorgyári inspektorhoz állott be szobalánynak. Később az ins-r pektor fiához került hasonló munkakörbe, Ercsibe. Itt ment férjhez Oláh Lajos urasági parádéskocsishoz. Ercsibői átköl tözködtek Rákoskeresztúrra, otthagyva az urasági szolgálatot, postai kézbesítő lett. Ma is Rákoskeresztúron laknak, élvezik a nyugdíj éveit.