Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 23. évfolyam (Budapest)

CSELÉDSORSOK, CSELÉDUTAK - Cselédsorsok, cselédutak - A harmadik nemzedék

A HARMADIK NEMZEDÉK A harmadik nemzedék, az unokák, már egy megváltozott, jobb körülményeket biztositó világban élnek. Nem érzik annak hátrányát, hogy ők a volt cselédek utódai, hiszen éppen olyan megbecsült tagjai társadalmunknak, mintha a valamikori úri osztály leszármazottai lennének. Ennek a megváltozott világnak a gyermeke az unoka, ifjú MIHALYFI JÁNOS, aki Bük községben, 1947. április 20-án született. Apja végigélte a cselédek sanyarú sorsát, de része jutott a megváltozott világból is. Élete jelképezi annak a feltörekvő embernek az útját, aki nem tudott belenyugodni sorsába, aki mindig többet akart, jobb élet után vágyott. Édesanyja: Szanyi Gizella, aki férjének híí segitője, gyermekeinek szerető édesanyja. Az ifjú JÁNOS Bükön született ugyan, . de gyermekkora és az ehhez fűződő emlékei Gyertyános-pusztához kötik, ahol édesapja állami gazdasági kocsisként kezdte, aki szorgalmával brigádvezetővé küzdötte fel magát. Az unoka is mondja el életének főbb állomásait: "Alig múltam el hat esztendős, amikor Bükről Gyertyános-pusztára költöztünk. Egy régi cselédlakást kaptunk, mely szobából, konyhából és kamrából állott. Nem kellett közös konyhában szoronganunk, mint az előttünk ott lakóknak, mert az állami gazdaság átalakitotta a közös konyhás lakásokat. A lakásunk előtt azonban ott húzódtak az ólak és egyéb melléképületek, de hamarosan ezeket Ls távolabb költöztették. Édesapám szorgalmas munkájával bőségesen megkereste a család megélhetéséhez szükségeseket. Havi fizetést kapott, melyet édesanyám mindig takarékoskodva osztott el. Nem szűkölködtünk sem élelemben, sem ruházatban. Én már csak úgy hallottam a mezitlábas világról, mert én még nyáron sem nélkülöztem a lábbelit. Édesanyám a betegeskedése miatt inkább háztartási munkát végzett, a mezei munkától az orvos óva intet-