Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

feltámat a hideg szél, a mi a havat nagyon meglapasztota, let utá­na sár, vizs, simaság. Vincse napján is szép napfényes idő vót, olvat és utána kemény hidegek vótak végig; a nagy hidegbe a hidat se tuták betonozsni, mer nagyon fagyos vót, az utolsó napján meg­gengült, olvat is, igen jó idő vót, de ganajt nem tutunk hordani. Február jó idővel kezte, olvat anyira, hogy a csatornán a háztete­jiröl fojt anyi viz, a fonal szapulásho elég vót, mer a kutakba na­gyon kevés viz vót. 4-ikén este eset egy kis eső és hóra fordut, feltámat a hideg szél hóval, eset anyi hó, hogy alig birtunk vele és nagyon hideg let 5-ikére; 6-ikán feltámat a kegyetlen hideg szél, eset, fut, ojan hideg vót, egy hétig az ember nem vót képes álani kivel; az utakat is anyira behorta, hogy járatlaná tete; a vasutat is ugy behorta, hogy a vonat nem járhatót, különösen lucsnál; a nagy partközsit ugy behorta 7 méter magasan, a vonat is a hó alat ma­rat, a tetejin jártak; 8 korona napszámot atak egy órára, még is csendőrök hajtoták az embereket háni, de nem álták a nagy hide­get, egy hét elteltével kezsdet egy kicsit gyengülni, de mégiscsak hideg vót, csak a szél nem fut. az utóján tutunk egy kis ganaj hor­dani egy hétig szánkán, de az is megszűnt, mer határba is raká­sokba horta, nem lehetet az uton járni; sok nejen nagyon vékony vót, ami hamar elment, igy nem lehetet szánkázni, a fődeket is alig lehetet megismerni, a barázsda nem lácsot, de meg mindég ködös, setét idő vót, nem látta az ember egymást, csak közserül. Márcsius mán engedelmeseb vót, csakhogy minden nap a köd ural­kodót és sár, vizs vót; a hernád is a jeget 8-ikán hanta el nehe­zsen, mer kevés vót a viz, a jég meg igen vastag vót, berzséknél megszorult, it a tőtésen viszafele fojt, it a kerteket elöntöte, sok jeget elhagyogatot. az élet ára jól felment, atak a buzsáér 2700 ko­ronát, a kukoricsáér 2200 koronát. 12-ikén az idő nehezsen igazo­dot ki, hogy szántani lehetet. 20-ikán kezstük a szántást, jó puha vót, 21-ikén már job let vóna, de már it esőre fordult és eset egy kis jég is. igen tavaszias idő vót, az ég is megzsendült dél kelet­rül, let utána eső elég, nem lehetet szántani 28-ikig, ekor is lágy vót; 31-ikén vetetük el az árpát nem a legjob munkába, be se tutuk egészen boronálni az nap már. Április esőre fordult, ugy hogy ki­ment a nép a mezsőre, de hazsa kelet jöni, mer écsaka is eset, lágy let. a buzáér már it mázsájaér a tőzsdén 3000 koronát atak. az első hetin lágy vót, 10-ikén szántotunk, 11-ikén az után csak esőre fordult és hidegre; 15-ikéig alig tutunk az árpát, zsabot el­vetni, mindég lágy vót. a buzáér ekor a tőzsdén 3150 koronát atak, a kukoricsáér 3000 koronát. 14-ikétül fordult jó nevelő időre, de el is vótunk a munkával maradva, 15-ikén a marha is kivetete a nyelvét, ojan meleg vót, 18-ikátul a legjob vót szántani, lehetet is

Next

/
Oldalképek
Tartalom